A napokban egy felindult édesapa hírül adta (csupa nagybetűvel) a Facebookon, hogy délután 5 óra körül megtámadták a barátjával békésen sétáló 16 éves fiát az aluljáróban. A támadók cigányok voltak: három 20 és 30 év közötti fiatalember. Aki látta az „incidenst”, írjon neki privátban, kérte.
Az tényleg rettenetes, ha az ember gyereke fényes nappal sincs biztonságban egy mindig javuló közbiztonsággal büszkélkedő városban.
De van más probléma is: a bejegyzésből kimaradt, hogy mi történt valójában. Nem derült ki, hogy megverték-e, kirabolták, inzultálták vagy „csak” fenyegették a srácokat. Ha szándékosan hallgatta el az apa, mert megalázták, megszégyenítették őket, értem és megértem, hogy nem akarta kiteregetni a részleteket. De azt már nem, hogy megbélyegez egy egész népcsoportot, bosszúról fröcsög, s arra biztat, hogy vegyük kézbe magunk a probléma megoldását, ha már a rendőrség csak a sebességméréssel van elfoglalva. Ráadásul olybá tűnt, mintha felhívása nem csak úgy, az események hatására, pattant ki a fejéből, hanem már rég készen állt, mindössze apropó kellett a közzétételéhez. Kabáthoz a gomb.
Mikor a konkrétumokról érdeklődtem és szóvá tettem, hogy igazságtalanul általánosítók a vádjai, nagyvonalúan leintett: „hagyjuk ezt most, menj el ügyvédnek, és védd meg őket”, majd egy kattintással törölt az ismerősei köréből. Pedig velünk is megesett, hogy a nyolcéves fiunkat bántalmazták, megszégyenítették, ráadásul rendszeresen, ezért kellett elköltöznünk a Haszkovo utcából. Ám a bántalmazók nem cigányok voltak, éppen nem. Erősebb nagyfiúk.
Volt Facebook-ismerősöm fia egyébként jól van. Ezt egy korábbi kommentre válaszolva írta valakinek. Remélem, a barátja is!
Domján Gábor
