Szegény MOL–Pick Szeged-drukkerek az elmúlt évtized összes bánatát, szomorúságát, elkeseredettségét, csalódottságát szerették volna keretbe foglalni az újabb, Veszprémben aratott diadaluk után. Azt skandálták, amit több mint tíz éven keresztül ők hallgathattak a másik oldalról.
Rázendítettek például az „indul busz” örökzöldjére, de gyorsan rádöbbentek, hogy ez most legfeljebb csak a „helyi járatosokra” vonatkozhat, ezért gyorsan abbahagyták. Azt mégsem zengedezhették, hogy „sosem lesztek bajnokok”, mert az eléggé disszonánsnak tűnt volna 25 bajnoki cím után. Ezért maradt a „ti vagytok a másodikok, hej, hej”, ami valójában megfelel a valóságnak a legutóbbi eredményhirdetés tükrében. Bár most jelenleg az egymás után két bajnoki vereséget is elszenvedett Telekom Veszprém csak hatodik a tabellán. Igaz, két mérkőzéssel kevesebbet játszott idáig a rekordbajnok és kupagyőztes, mint az előttük álló riválisok.
A Tisza-partiak ötgólos, 32–27-es győzelme a papírformának megfelelően teljesen megérdemelt, hiszen a hazaiak egyelőre csak 40 percnyi intenzív kézilabdázásra képesek magas szinten, amit a játékosok az előző szakvezetőnek köszönhetnek. Ezt nem én mondom, hanem azok, akik hosszú évek óta mérik, vizsgálják a csapat erőállapotát. De a találkozó utáni sajtótájékoztatón David Davis szakvezető is tette arra utaló megjegyzést, hogy az együttesének van hová fejlődni ezen a területen is.
Ezzel talán le is zárhatnánk a hétmilliárdos derbit, amely remek mérkőzés volt egyébként. Különösen a Szeged-drukkereknek, de a semleges sportbarátoknak is. Voltaképpen az előbb említett összegbe kerül a két sztáralakulat éves működtetése. (Ha nem ennyi, szívesen kijavítom az igazira.) És még szerencséseknek is vallhatjuk magunkat, mert az idény végéig akár még öt, hasonló párosítást is láthatunk a Bajnokok Ligája találkozókon kívül.
Azért aki jól figyelt, mást is láthatott a meccsen kívül az arénában. Például azt, hogy a két klub tulajdonosa egymás mellett ülve nézte a rangadót. Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc időnként egymáshoz közel hajolva váltottak néhány szót is. Akár hiszik, akár nem, Mészáros Lőrinc még drukkolt is. A veszprémi O-szektorosok diktálta tempóban tapsolt.
Volt még egy érdekes történés is, amit végignézhettem. A Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója a második félidőben, háromgólos szegedi vezetésnél elhagyta a Telekom VIP-páholyát. Csík Zoltán néhány pillanat múlva a csarnok B-közepes oldalának sarkából figyelte a fejleményeket. Aztán a zsűri asztal mögött állva igyekezett információhoz jutni a kispadon ülőktől, hogy mi van a csapattal, amelyik akkor már négygólos hátrányban volt. Ezt követően feladta a harcot, és visszatért a kiindulási pontjára. Pillanatokkal a találkozó vége előtt udvariasan, kézfogással elköszönt Csányi Sándortól, aztán kikísérte Mészáros Lőrincet is. Biztos volt, vagy lesz mit megbeszélniük, még akkor is, ha az edzőváltás után mutatkozott némi javulás a Telekom Veszprém produkciójában.
Nos, ilyen közjátékok is előfordulnak a legnagyobb magyar kézilabda-attrakció közben, csak figyelni kell.
Donát Tamás
