Magvas mondanivalót ne keressünk a Pannon Várszínház új előadásában, a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című vígjátékban, csak üljünk be a nézőtérre, és kacagjunk önfeledten!
A nőcsábász építész három légikisasszony szeretője a menetrendi zavarok miatt egyszerre jelenik meg lakásán, ráadásul betoppan kétbalkezes régi iskolatársa is. A nappaliból hat ajtó nyílik: a különböző szobák közötti fergeteges helycserék, hirtelen támadó és összedőlő haditervek, hallucinációkat okozó mérgezett konyak, véletlen személycserék fokozzák a feszültséget, teszik egyre kilátástalanabbá a helyzetet. A megoldást természetesen a leggyengébb láncszem, a kétbalkezes barát és a rutinos házvezetőnő jelenti.
Dióhéjban ennyi a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban meséje. A francia Marc Camoletti vígjátékát először 1960-ban mutatták be, majd Hollywoodban készült belőle játékfilm 1965-ben a sármos Tony Curtis és a setesuta Jerry Lewis főszereplésével, azóta pedig folyamatosan játsszák az előadást a színházak. Magyarországon például a Thália Színházban 2013, a Pécsi Nemzeti Színházban 2017 óta.
A darabot Hamvai Kornél fordította le magyarra rengeteg nyelvi játékkal, remek poénokkal, a szöveget azonban mindig az adott rendezőnek és színészeknek kell megtölteniük „élettel”: mozgással, mimikával, ötletekkel. Ez a Pannon Várszínház előadásában nagyon jól sikerült: a mindössze harmincéves Szelle Dávid színészre sorozatban már hatodszor bízott rendezői feladatot a teátrum igazgatója, Vándorfi László, a karaktereket pedig Koscsisák András (Bernard, a nőcsábász építész), Molnár Ervin (Robert, a kétbalkezes iskolatárs), Oravecz Edit (Bertha, a mindenben asszisztáló házvezetőnő), valamint Pap Lívia, Kovács Ágnes Magdolna és Egri Zsófia (a három, egymástól mindenben különböző stewardess-barátnő) varázsolták hús-vér figurákká.
Színészinterjúkból tudom, hogy vígjátékot játszani sokszor nehezebb, összetettebb feladat, mint drámában szerepelni. Egy vígjátékban a legfontosabb a poentírozás, az, hogy üljenek a poénok, a színészek a legnagyobb összhangban „dobálják” egymásnak a végszavakat, úgy, hogy az egész pörögjön, természetesnek tűnjön és ne legyen izzadságszagú, de egy pillanatra se hagyja pihenni a nézők rekeszizmait. Ebben remekelnek a Boeing, Boeing…-ben szereplők, pedig nemcsak szövegben, hanem mozgásban is nagy kihívás mindegyikük karaktere. Az ajtók pontos nyitása és csukása, a három szerető megjelenése, kivonulása, az akrobatikus elemeket tartalmazó pisztolyos jelenetek mindegyikében benne van a hibalehetőség, de a színészek minden akadályt simán vesznek.
Emellett minden karakter jellemét csak éppen annyira túlozták el, ami még hihetővé teszi a cselekedeteit és a viselkedését. Koscsisák Andrásnak elhisszük, hogy Bernard egy igazán laza csávó, aki nagyon elégedett az életével, büszke arra, hogy olyan ügyesen lavíroz a három szeretője között, Molnár Ervinnek, hogy Robert ugyan eléggé naiv, viszont segítőkész, remek logisztikai képességgel megáldott jó barát, Oravecz Editnek, hogy Bertha, folytonos zsörtölődése ellenére egy igazán jólelkű, megértő hölgy. Pap Lívia – a svájci, de olasz és német felmenőkkel rendelkező légikisasszony szerepében – csupa tűz, egy robbanás előtt álló szexbomba, Kovács Ágnes Magdolna – a látszólag hűvös angol hölgy megformálója – egy számító csábító, hidegvérűen dönteni képes démon, Egri Zsófia pedig – a bájos francia stewardessként – maga a megtestesült naivitás, aki a saját szemének sem hisz, ha megmagyarázzák neki, hogy nem az és úgy történt, ahogy ő látta.
Élvezzük tehát az előadást – hogy megtudjuk, mi lesz a két megfürdött nővel és a sétálóval –, ami nem akar több lenni, mint szórakoztatás!
Bemutató december 1-jén, szombaton a Pannon Várszínházban.
