Tíz év telt el a tragédia óta, amely súlyosan megrázta az egész ország és különösképpen Veszprém polgárait. 2009. február 8-án brutális gyilkosság áldozata lett Marian Cozma, a veszprémi kézilabdacsapat beállósa. Megtámadták a sportolókból álló társaságát egy szórakozóhelyen, és a nagyszerű ember, élsportoló a támadás áldozata lett!
Azt mondják, hogy a tragédiák szinte beleégnek a tudatunkba, és akaratlanul is képesek vagyunk még évtizedek múltán is felidézni, hogy egy fájó esemény bekövetkeztekor, annak híre hallatán éppen hol voltunk, mit csináltunk. Így van ezzel a világ, legalábbis azok, akik 2001. szeptember 11-én már értelmezni tudták a körülöttük zajló eseményeket, A felnőttek szinte kivétel nélkül fel tudják idézni azt a pillanatot, amikor a terrorcselekmény híréről értesültek. Én például az autómban ültem a Cholnoky iskola előtt, és vártam az első osztályos gyermekem, miközben a rádiót hallgattam.
Valami hasonló érzés nekünk, veszprémieknek a február 8-i dátum felidézése. Tíz év telt el, de mintha tegnap történt volna. A vasárnapi ebédhez készült a család, amikor jött egy sms a baráttól: „Hallottad, mi történt a Patriótában? Szegény Cozma, meg a Pešić is válságos állapotban van!”
Bekapcsoltam a tévét, hátha csak valami félreértés. Nem az volt, ott már majdnem minden csatornán a veszprémi hír ment, élőben! Beszámolók, interjúk, nyilatkozott a megtört edző, hajtóvadászat az elkövetők után!
Peregtek az események, hamar előkerültek a menekülő tettesek, láthattuk a nyilvánosságra került belsőkamerás felvételeket, majd a bukaresti temetést, melyet élőben közvetített a televízió. Döbbenetes volt látni, ahogy a csapat búcsúzik a baráttól, csapattárstól. A tragédia után egy héttel szinte egy emberként mozdult a város, több ezer emberrel, csendben, méltósággal vonult végig a városon a Cozma-emlékmenet az Óváros térről egészen az Arénáig.
A klub vezetői visszavonultatták a nyolcas számú mezt. A nyolcas „körülölelte” ennek a remek fiatalembernek az életét: szeptember 8-án született, 8-án halt meg és 8-as volt a mezszáma.
Megható volt látni a csapatot, amely egy barátot vesztett oroszlánként küzdött a León elleni BL-meccsen a zsúfolásig megtelt Arénában, ahová a szurkolók fekete egyenpólóban vonultak be. Az emlékmenettel érkező hatalmas tömeg, amely már nem fért be az Arénába, óriáskivetítőn a csarnok előtti téren követhette figyelemmel a találkozó eseményeit. És az a fantasztikus, eksztázisban lejátszott meccs, ahol szinte tapintható volt Marian szelleme. A 28:26-os győzelem, és az utána következő pillanatok, amikor a játékosok és a szurkolók is zokogásban törtek ki!
Mintha tegnap történt volna…
Marian Cozma emléke örökre belevésődött Veszprém történelmébe. Egy mosolygós, bohókás hatalmas termetű „kisfiú”, egy egyszerű, kedves srác volt, aki eljött otthonról messzire, nálunk új otthonra lelt, és rövid élete folyamán megvalósította az álmait. Egy fair sportember, akinek emléke mély nyomott hagyott itt maga után, így nem is volt kérdés az itt élők és a városvezetők részéről, hogy ezt valamiképpen ápolni kell. A Patrióta lokál járdáján, a tragédia helyszínén egy emléktábla és a közadakozásból az Aréna dombján 2010. február 6-án ünnepélyesen felavatott szobor őrzi az emlékét.
Tíz év elteltével mit is lehetne jobbat, szebbet, igazabbat mondani, mint azt, ami az emlékmenet tábláján Marian portréja alatt áll két nyelven:
„Soha nem feledünk! Niciodata nu te uitam!”
Nyéki Roland
