Pánikkal kezdődött a hét a világ tőzsdéin, miután csaknem egyharmadával zuhant a kőolaj ára annak következtében, hogy Szaúd-Arábia árháborúba kezdett. Az oroszok után a második legnagyobb kőolajkitermelő ország így reagált Putyinék döntésére, miszerint Oroszország nem támogatja, hogy a kitermelés további csökkentésével védekezzenek a koronavírus-járványnak a keresletre gyakorolt negatív hatásai ellen.
Hétfőn reggel a Brent 33,31 dolláron, 26,42 százalékos mínuszban, a WTI pedig 29,50 dolláron, 28,54 százalékos veszteségben állt. Pénteken még 40 dollár felett volt egy hordó olaj ára, egy hete pedig 50 dollár felett. Talán 1991-ben tapasztaltunk utoljára hasonló mértékű árzuhanást a kőolajpiacon.
Személy szerint én szombaton még örültem annak, hogy 360 forint/liter áron tankolhattunk Veszprémben, de belátom, rövidlátó voltam, hiszen már az óvodások is tudják, hogy az olajár magával ránt mindent a tőzsdén és a gazdaságban. Plusz a koronavírus globális terjedése, ami miatt egy csapásra elment az emberek kedve az utazástól, és hát akadályoztatva is van a közlekedés, a légitársaságok sorra mondják le járataikat.
Nem jönnek a kínai, koreai turisták, mi pedig nem utazunk Olaszországba, Svájcba, Németországba. Ezen felül az ipari szállítások is bizonytalanná váltak. Aki járt a napokban Pesten, érzékelhette, miről beszélek. És ne mondjuk azt önzőn, hogy végre fellélegzik a város, nincs az a nagy tömeg! Gondoljunk arra, hogy ennek is következményei lesznek, padlóra vágják a turizmus iparágat és a közlekedést.
A kormányok világszerte jegybanki intézkedésekkel és költségvetési forrásokból igyekeznek mérsékelni a koronavírus-járvány gazdasági következményeit. Matematikai számítások szerint három hét múlva lesz a mélypont az iparban, addigra elfogynak a nyersanyag- és alkatrész-készletek, az utánpótlás pedig kérdéses. De nagy kérdés, hogy érdemes lesz-e gyártani, hiszen a felvevőpiacok összeomolni látszanak. Nem tudjuk, húsvétra hazajöhetnek-e a külföldön dolgozó családtagjaink, vagy akkorra már karanténban lesznek éppen ezek a sok külföldi munkást foglalkoztató, a világra nyitott országok.
Addig is lebegés van, bizonytalanság, kivárás, félelem a tőzsdéken a medvétől, azaz a recessziótól. Mindenesetre a világ forgási sebessége a jelek szerint lassul, így még nehezebb előre látni, hogy holnap mi villan elő a semmiből. A sablonokban nem érdemes bízni, azok már jó ideje nem érvényesek. Egyébként meg, ki tudja, lehet éppen ideje lelassítani kicsit ezt a túlpörgő világot, mielőtt agyontaposnák az emberiséget a hipersebességű folyamatok, amelyekben a dolgok arra mennek, amerre akarnak, s csak utólag derül ki, mit kellett volna csinálni.
