Döbbenten figyeljük a bibliás, tízparancsolatos, magyarságkutató emberminiszter, végzettségét tekintve orvos, fénykorában állítólag kiváló onkológus ámokfutását. Látni ugyan nem látni mostanában, mintha a színfalak mögé vonták volna, de az intézkedéseit tekintve aktívabb, mint idáig bármikor.
Nagypénteken – minő keresztényi stílusérzék! – öt perc alatt keresztre feszítette dr. Csernavölgyi Istvánt, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatóját. Azt az intézményvezetőt, aki az országban az elsők között tett eleget a várhatóan tömeges fertőzések ellátására való felkészülésnek, nem mellesleg az idei egészségügyi életműdíj várományosát. Az EMMI szerint súlyos mulasztást követett el, de Csernavölgyi nem tud másról, mint egyetlen megkésett adatközlésről.
Harmadnapon vasárnap, amikor Krisztus urunk feltámadott, a következő fej is porba hullt. Mikor máskor, ugye? Dr. Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatója, korábban a budapesti kórházi rendszer teljes átalakítását célzó Egészséges Budapestért Program miniszteri biztosa a második áldozat. A minisztérium indoklása úgy szól, hogy nem teljesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait, nem tett szabaddá kétszáz ágyat a fertőzöttek fogadására. Ami tényszerűen nem igaz, mert az intézményben már március végén megkezdődött az utasítások szerinti átszervezés. Akit lehetett, azt hazabocsátottak, lemondták a műtéteket, szakellátásokat és rendeléseket függesztettek fel, komplett épületszárnyakat ürítettek ki.
Na most. Kásler Miklós vagy utasításra cselekszik, vagy megháborodott. Sokan az elsőre szavaznak, amit én nem hiszek. Nem akarom hinni, hogy az egészségügy teljes tönkretétele lenne a cél. És nem akarom hinni, hogy a járványveszélyre való hivatkozással emberek tízezrei feláldozhatók. Marad tehát a második feltételezés, ami akár a mellőzöttség túlkompenzálásából is eredhet. Mert ő majd megmutatja, hogy a tárca élén akkor is ő a mindenható, életek és egzisztenciák korlátlan hatalmú ura.
Miért írom, hogy emberek tízezreinek élete forog kockán, ha csak meg nem állítja valaki ezt az emberminiszternek titulált, elszabadult hajóágyút? Nézzük a számokat! Magyarországon – feltéve, hogy a statisztikák igazak – viszonylag kevés koronavírus fertőzöttről tudunk. Az esetszámhoz képest a halálozási arány magas, de akárcsak a többi országban, itt is az idősotthonok legyengült szervezetű lakói esnek nagy számban áldozatul. A járvány berobbanásának elmaradása talán annak köszönhető, hogy aránylag időben megszülettek a mozgáskorlátozó intézkedések és az emberek nagyobbik hányada komolyan veszi a „maradj otthon!” felhívást. Ha pedig hinni lehet a statisztikának, az egészségügy teljes lebénítása indokolatlan. Mellesleg akkor is, ha nem pontosak az adatok, mert emberek tízezrei még egy vadul tomboló járvány esetén sem feláldozhatók. Az ő megmentésükre is megoldást kellene találni.
Akadozik a háziorvosi ellátás. A járóbeteg szakellátás ellehetetlenült. Nem dolgoznak a fogorvosok. Járványkórházzá kinevezett kórházakat ürítettek ki, majd más kórházakat is további ágyak felszabadítására utasítottak. Fontos diagnosztikai vizsgálatok, tervezett műtétek maradnak el. Kritikussá vált a krónikus betegek gondozása. Önmagukról gondoskodni képtelen, szakellátásra szoruló embereket adtak haza számos egészségügyi intézményből. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetből is. De az agysérültek, a gerincsérültek, a rossz állapotú amputáltak intézményben maradásához ragaszkodott a főigazgató. Maga se hitte, hogy emiatt a fejét veszik. Az ellátás nélkül maradók jelentős része nem fogja túlélni. Ők lesznek a járulékos veszteség. És sokan lesznek.
Mindeközben a fertőzött betegek – szerencsére – csak nem özönlik el az üresen kongó kórtermeket, a kiskunhalasi(?!) mobil járványkórházat, a Hungexpo kilencezer négyzetméteres pavilonjában elhelyezett tábori ágyakat, ahogyan az ajkai járványkórházat sem. Reménykedünk, hogy már nem is fogják, de a kisördög nem nyugszik: talán „ők” tudnak valamit, amit mi nem?
Végül, ám nem utolsósorban. Az egészségügyi intézmények finanszírozása teljesítményalapú utófinanszírozás, vagyis az áprilisi elszámolás ellenértékét majd valamikor a nyár közepén fogják megkapni – de pénzt csak akkor látnak, ha dolgoznak. Annyit, amennyi jár az elvégzett vizsgálatok, kezelések, műtétek után. Ebből fizetik a dologi kiadásokat, a beszállítóikat, a működtetést, a személyzetet orvostól a takarítóig. És most nem dolgoznak. Csak Kásler rombol fékeit vesztve jobbra-balra a fedélzeten, és akit eltalál – Orbán Viktor szavajárását kölcsönözve –, annak kampó. Állítsa már meg valaki!
