Kedves Kukac, Kedves Olvasók! Köszönöm az érdeklődést, alkotói karantén-hogylétünk felől! Rengeteg időm van/lenne hosszan válaszolni, de miért írjak arról, amiről valószínűleg szinte bármelyik Kukac-barát olvasó, vagy Kukac-barát alkotó írhatna.
Az év elején kitalált, megtervezett találkozások, események elmaradnak. Most értékeljük igazán azokat a kiállításmegnyitókat, könyvbemutatókat, filmélményeket, amelyek az év elején még megvoltak. Az utolsó pillanatban mentettem haza egy kiállításnyi képet Szentendréről, ahol bezárt a hely, csakúgy, mint az itthoni jó helyek.
A Bár Galéria sorozata elindult Balatonfüreden, de sajna nem folytatódott Nemesvámoson.
Terveztünk egy „zöld” akciót a Kolostorok és Kertek zöld füvén. Kértem a kertészt, úgy metssze a fákat, hogy a nedvdús, szinte már rügyező gallyakból, zöld üzenetű installációkat eszkábálhassunk gyerekekkel. A kötegekből kerti dísz lett….
Előre dolgoztam. Remélve, hogy májusban már nem érek rá „elkövetni” a nyári képeket. Elkészült a Berényi maestro című újdonság, amit a Vasút-Art-Járó nyári kiállítására szánok! Az imént kapott hír szerint a kiállítás előkészítése nem áll le, legfeljebb csúszik.
A kapolcsi Bondoró fesztivált augusztus végére tolták a szervezők! A Művészetek Völgye népe az idén ünnepli a harmincadik „napokat”, ahogy a jó kapolcsiak emlegetik. Én is éppen húsz éve fogadom a Buszmegálló Galéria látogatóit. Az ide szánt kép is várja, hogy jól megnézzék a völgy-vendégek.
Ön-karantén napjaink:
Visszahúzódtunk, lefékeződtünk, szorongunk, féltjük a szeretteinket, reménykedünk. Családjaink biztonságban, bár a gyerekek féken tartása nem kis siker lehet.
Nejem hosszan konzultál, ha hívják. Az írás-elemzésre is több ideje jut, mint máskor.
Napirendünk eddig is volt, de most szigorodott. Szertartásos reggeli, akár fokhagymát is nasizhatnánk a haboskávé mellé. Ez nem kis blődség, de hát a helyzet is elég fonák!
Kertészkedés, pázsit-ápolás. Saját kézzel cserélem az autó nyári gurigáit. Délelőtt mozgás a leporolt home-kondi-masinán, izomlázzal. Délutánonként bringázás vagy magányos nordicolás valahol a réten.
Olvasunk, keresztrejtvényt fejtünk, zenét hallgatunk, rendet csinálunk a kacatáriumban.
Nem szeretek hosszan telefonálni, mert a barátaim sem szeretnek, illetve ki tudja, ki mikor ér rá? Hát most mindenki ráér! Naponta felhívok valakit, azzal, hogy mit csinál? Hogyan alkalmazkodik a változáshoz, mit remél és mit csinál a családja, cége, környezete.
Olyan beszélgetések „születnek”, amik amúgy nem jöttek volna létre. És ez jó!
Minap találkozna az éppen tízéves Eötvös asztaltársaság. Most először leszünk konferencia üzemmódban, ki-ki valódi vacsival, nedűvel, otthon.
A Győri Tavaszi fesztivál programjában szerepelt Spontárlat március végén elmaradt. Elmaradt volna, ha nem mentettük volna át a virtuáliába. Ki-ki otthon, saját műteremben, kertben festett, kopácsolt, fényképezett. A munkákról készült fotókat az Arany János utcai galériáshoz küldtük, aki összerakta, megzenésítette a termést.
Harmincegynéhány Karant-Art estém volt már a Facebookon. Főleg régi képek történetét, üzenetét, miértjét mesélem, meglepő érdeklődés mellett. Jól esik, hogy a nyilvános kontaktok után személyes telefonok, csetelések következnek! Szóval figyelünk egymásra. Aki teheti, kattanjon rá!
Sok elfekvő, rendbe hozható képkeret vár frissítésre. Sok kacat vár tisztításra, szidolra, új életre. Úgy festek, mintha mi sem történt volna, mert festeni muszáj, akár hajózni…
Míg jár a kezem, zakatol az agyam! Kell-e, lehet-e, tudunk-e alkalmazkodni a (nem) szép új világhoz?
Mit kell csinálnunk ahhoz, hogy ezután is nyugodtan menjünk egymás közelébe? Olyan lesz-e a mozi vagy a színház közösségi élménye, mint eddig? Esetleg feléled az autós mozi? Úgy nézhetünk, vagy rendezhetünk kiállítást, ahogy a gyógyszertáraknál történik? Egy néző kijön, egy belép, és szabott időt tölt a galériában? Brrr… Vagy minden átmegy a virtuális térbe?
A válaszok még nem születtek meg, mindenesetre jó lenne túljárni a láthatatlan ellenség eszén! Jó lenne idén valahol egy térben, élőben látni, hallani, olvasni, tapsolni azokat a műveket, amiket a karatén-lét vírusmentes múzsái ihlettek.
Debreczeny Zoltán
