Harminckét éve hittük, megvalósulhat a márciusi ifjak óhaja a szabadságról, az egyenlőségről, a testvériségről. Majdnem olyan lelkesen vágtunk a társadalom átalakításának, mint anno ők, de egyre többször szembesültünk annak nehézségeivel. Ma pedig ott tartunk, hogy a márciusi ifjak legfontosabb szavainak egyike, a liberális szitokszóvá vált Magyarországon. Nehezen értem, hogy jutottunk idáig.
Az általuk eltörlendő szó hangoztatóinak nem voltak jó tanárai? Nem tanították meg nekik évezredek legkiválóbbjainak óhaját a jogegyenlőségre épített államról? Nem mondták el, hogy Marcus Aurelius kiváló hadvezérként, császárként napi feladataiból vonta le a következtetést, miszerint az államot az alattvalók szabadságára érdemes építeni, hogy csak az egyenlő elbánás és a szólásszabadság elve alapján lehet sikeresen kormányozni? (Elmélkedések címen kiadott önéletrajzi írása ma is a könyvpiac slágere.) A latin liber magyarul szabadot jelent, és Marcus Aurélius azokra a polgárokra értette, akik az államot bölcsen irányították.
Nem tanították meg a liberálist libernyákká ferdítőknek, az eredetit szitokszóvá alacsonyítóknak, hogy még a sötétnek mondott középkor sem törölte el a liberales kifejezést, amely szerte Európában a szabad emberhez méltó tudást, a művészeteket jelentette? Hogy a „hét szabad művészet” (nyelvtan, retorika, dialektika, csillagászat, számtan, mértan, zene) annak az egyetemes tudásnak lettek alapjaivá, mellyel a kontinens középkori államait irányították?
Nem tanították meg a vagdalkozóknak, hogy az angol nyelvben a liberal kifejezés régóta a nemes, az illő, a nagylelkű jelentése? Azok a harcosok, akik erre építették küzdelmüket a szabadságért 1789-ben Franciaországban, jól ismerték a szó jelentését: küzdelmüket illőnek, nemesnek, nagylelkűnek gondolták céljaik megvalósításáért. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava pedig Magyarország legkiválóbb gondolkodóinak vált mottójává Batsányitól Petőfin, Kossuthon át Deák Ferencig. Egymástól nagyon különböző személyiségek egész életüket a jogegyenlőség, a szólásszabadság érvényre juttatásának szentelték.
1989-ben rengeteg okos, jó szándékú ember remélte, hogy egymás meghallgatásával, értékeinek elismerésével, tiszteletben tartásával elindulhat a márciusi ifjak megálmodta társadalom kialakítása. Akkor föl sem merült senkiben, hogy a 12 pont első követelése, a „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!” három évtized múltán is aktuális lehet. Hogy nemcsak azok írásait nem közlik az újságok, akik a hatalom gyakorlóival szemben mást gondolnak, hanem azokét sem, akik maguk is a hatalom táborához tartoznak, csak épp egy adott kérdésről más a véleményük. Lásd a győri polgármester törölt interjúja a szakmájáról, az egészségügy állapotáról.
Nem tanították meg a szitokszavasoknak, hogy nemzeti színű lobogónk – amely a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát hirdeti 1848 márciusától – francia mintára tervezett trikolór? És hiába tépi a szél, akkor is a leghitelesebb magyar eszmét, a szabadelvűséget hirdeti!
