Álmomban apummal, meg pár emberrel sétáltunk. Sok lépcsőn mentünk fel valamilyen sziklákra, ahol egészen rendkívüli táj fogadott, fák, amik egymás mellett hevertek szorosan, olyanok, mintha egymásba gabalyodott kígyók lennének, én meg mondtam, de kár, hogy nem hoztam fényképezőgépet, és eszembe jutott, hogy még az okosteló sincs nálam… egy hosszú póló volt rajtam, se szoknya vagy nadrág, de arra gondoltam, ez azért csak elég hosszú ahhoz, hogy ne lógjon ki a hátsóm…
Később egy műhelyszerű szobában beszélgettünk, és ott volt az öreg, de szép szemű Iggy Pop, vele beszélgettem, de már nem tudom, miről. Valami csajok azt mondták, ez az ember úgy beszél, mint aki arra gondol, hogy úgyis minden csajt megkaphat, én meg mondtam, hogy ezer éve az ismerőseim között van. Tipikus amerikai fazon.
Aztán valami szövegeket írtam, valami blogfélét, de kézzel, egy füzetbe. Iggy azt nézegette. Aztán odahajolt, s arról elmélkedtünk, hogy küszöbön a világ vége…
Kár, hogy nem folytattuk.
by Zoé
