Szeretem olvasgatni a népi kalendáriumokat. Talán mert tele vannak bölcsességgel a népszokások még akkor is, ha első ránézésre irracionálisnak tűnnek. Például gyümölcsoltó Boldogasszony napja után már nem szabad kivágni a fákat, de még nyesegetni se, mert vér folyik belőlük.
Horrorisztikusan hangzik ez a gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kötődő tiltás, holott van benne ráció, mert ilyenkor már felébrednek a fák, tehát tényleg ne bántsuk őket! Nekem tetszik még az a szabadkai bunyevácoktól átvett szokás is, miszerint vörösbort kell inni ezekben a napokban, hogy szaporítsuk a vérünket. Én ezt kiterjeszteném egész évre. Felvilágosult korunkban már úgyis lazán kezelhetők ezek a népszokások.
A virágvasárnappal kezdődő, húsvétot megelőző nagyhét szokásai is többnyire logikusak. Penavin Olga tanárnő népi kalendáriumában olvasom, hogy az ünnepre készülve hétfőn nagymosást tartottak, kedden kívül-belül kimeszelték a házat, istállót, az ólakat. Későbbre nem volt ajánlatos hagyni ezt a munkát, mert „beüt a mennykő a házba”. Be ám, ha elhanyagoljuk a tavaszi nagytakarítást. Szerdára már mindent elrendeztek anyáink, nagyanyáink és dédnagyanyáink, még a saláta- és a hagymamagot is elvetették. Meg lehetett tisztálkodni. Zöld búzával dúsított mosdóvízben. Merthogy attól lesz szép sima az arcbőr. Ilyenkor, amikor a szigorú böjt miatt nem kell főzni, lehet nagyobb figyelmet szentelni a testnek. Szerdától már csak a férfiak dolgozhattak a ház körül. Az asszonyok legfeljebb kenyeret sütöttek és pihentek.
Nagypéntekhez sok babona és hiedelem fűződik. Általában esős, borongós ez a nap. Ezért mondják: „Nagypénteken mossa holló a fiát.” A tőlünk nem messzi Muravidéken az asszonyok meztelenül körülszaladták a házat napkelte előtt azért, hogy az így szimbolikusan körbezárt terület, az otthonuk védve legyen minden ártalomtól. Micsoda erotikus fitnesz, garantáltan vérpezsdítő. Azóta se találtak ki jobbat. Akárcsak a kinti mosakodás a kútnál. Ezen a napon a Bácskában a lovakat is megúsztatták, lemosták, hogy egész évben egészségesek legyenek. Csantavéren a nők hajnalban a bodzafa alatt fésülködtek meg, a kezüket a fésűvel jó messzire nyújtva, hogy olyan hosszúra nőjön a hajuk.
A Muravidéken reggel mindenki iszik egy kis pálinkát, hogy nyáron, ha elalszik a mezőn, a kígyó be ne bújjon a szájába. Jó kifogás sose rossz. Ezen a napon legfeljebb tejet, pattogatott kukoricát, héjában főtt krumplit, savanyú káposztát ettek. Húst még véletlenül sem fogyasztottak, mert féltek, hogy elviszi őket az ördög. Ez a félelem igen hatásos lehetett falánkság ellen.
Nagyszombaton délután a harangok megszólalásával kezdődött az ünnep. Doroszlón mindenki kiszaladt a kertbe a húsvéti harangszóra, és megrázták a fákat, hogy ne legyen férges az új termés – olvashatjuk Penavin Olga népi kalendáriumában. Ekkorra már megfőtt a sonka, kolbász, tojás, megreszelték a tormát. Megsült a kelt kalács. A gyerekek megfestették a tojásokat, készítették a nyuszinak a fészket a kertben.
A feltámadás után, az első csillag feljötte után volt szabad megszegni a sonkát.
Húsvétvasárnap a tehetősebbek bárányt, a szegényebbek tyúkot vágtak, hogy vér folyjon. Véráldozat nélkül nincs is ünnep? Délután kiültek az utcára beszélgetni. Nem volt tanácsos lefeküdni, mert úgy tartották, hogy akkor majd a legnagyobb dologidőben ágynak esnek.
Húsvéthétfő a locsolkodásé, de ezt már mindenki tudja. Ez a húsvéti népszokás mentődött át legjobban napjainkra. Persze kisebb cécóval, mint régen, amikor már hajnali zeneszóval megkezdték a lányok öntözését. Hohó és azt olvasom, hogy Bácsszőlősön délután az asszonyok locsolták a férfiakat. Talán, hogy felébredjenek azok is, akik túl sokat találtak inni.
