Nekem most a létezés öröméről szólnak Somody Péter színes, absztrakt festményei, amelyekből július 3-ig látható kiállítás a Csikász Galériában. Lehet az a helyzet is erősíti ezt az élményt, hogy kiszabadultunk végre a karanténból, egy év után. Újranyitott a veszprémi Művészetek Háza.
Somody Péter Munkácsy-díjas festőművész kiállításának péntek esti szabadtéri megnyitóján, a Művészetek Háza udvarán végre újra beszélgethettünk egymással, ismét láthattunk ismerős arcokat, illetve a maszk fölött ismerős szempárokat – még ha egészségügyi távolságtartással is. Ettől valahogy személyesebbé vált ez a kiállítás.
Hegyeshalmi László igazgató, a kiállítás kurátora is a személyesség felé mozdult el megnyitó beszédében, hiszen gyerekkori barátság fűzi a veszprémi származású, egy ideje Pécsen élő és tanító alkotóhoz, akinek utoljára 2006-ban volt kiállítása a Csikászban. Intenzívebbé váltak a színei érzésem szerint és markánsabbá a formái a most látható újabb alkotásain mindazon túl, hogy kitart az absztrakció radikális ideája mellett. Nem követi az aktuális esztétikai divatokat.
Ahogyan Hegyeshalmi hangsúlyozta, Somodyra különösen igaz, hogy színekkel és formákkal foglalkozik. „Nem festi meg a tér illúzióját, hanem teret teremt a formák takarásával, elmozdulásával, az amorf, biomorf, geometrikus formák egymásra rétegzésével, a szabad gesztusok és a mérnöki precizitással kivitelezett színsávok kombinációjával. A tér szerkezetét, lényegét teremti meg. Organikus formával vág bele a geometrikus színsáv struktúrába. Oldja és optikailag átláthatóvá teszi a képsíkot. Lágy és kemény formákból, éles és elmosódó felületekből építi kép-univerzumát. A plexiképek némelyikén ez a kimetszés valóságos, nemcsak illuzionisztikus.”
Nem annyira a történet, mint a látvány és a festmény térszerkezete érdekli – munkái asszociatív címe ellenére is: „Véleménykülönbség”, „Csendélet konyhában” stb. Mégis egyedien elbeszélésmentes. Legfeljebb a világ kiismerhetetlenségének elfogadásáról, tudomásulvételéről beszél Somody Péter. A festék lassú elterülésének bizonytalan irányáról. Arról, amint a kiállítás címe is mondja, hogy „sietni akarsz, de látod, hogy lassú vagy”.
És itt térünk vissza a létélményhez. Az elmúlt év karanténélményéhez, amikor is rádöbbentünk, hogy időnk véges. Sietnünk kell. Ehhez képest lassúak vagyunk, túl sok a földi teher. De annyi baj legyen, a lélek, a színek ettől még szárnyalnak sárga fényben, teretlen vörösben, orange-ban és mindenféle színváltásban. A kiállítás látogatóinak örömére.
(Somody Péter „sietni akarsz, de látod, hogy lassú vagy” című kiállítása megtekinthető 2021. július 3-ig a veszprémi Csikász Galériában, naponta 10-től 18 óráig, szünnap vasárnap)
Bartuc Gabriella
