Egyre többen elégedetlenkednek a labdarúgás harmadik vonalában a vasárnapi játéknap miatt, amit egy MLSZ-rendelkezés szabályoz.
Ezzel akarják elérni, hogy a pénteken kezdődő, szombaton csúcsosodó és még vasárnap is tartó NB I.-es mérkőzéseket többen nézzék a stadionokban, de legalább a televíziók képernyője előtt.
Az NB III. három csoportja hatvan csapatának mintegy 1800 szereplője – edzők, játékosok, technikai, egészségügyi személyzet – azért morog, mert ők nem profik, mint az NB I.-ben és az NB II.-ben játszók.
A harmadik vonalbeliek ugyanis nem rendelkeznek olyan anyagi megbecsüléssel, mint a „fölöttük” futballozók, amiért érdemes lenne feláldozni a teljes hétvégéjüket. Tudjuk: az elit mezőnyök 500 millió forintig adómentesek. A minimálbér viszont adóköteles. Persze, azért az alacsonyabb osztályban játszók között is vannak olyan csapatok, amelyek profiként foglalkoztatják a játékosaikat. Ám ez csak az elenyésző kisebbség.
Az NB III.-asok többsége, akiket vasárnapi játékra kényszerítenek, többnyire fiatal, családos emberek, akik dolgoznak vagy tanulnak. Emiatt versenyidőszakban nehezen tudnak közös programokat szervezni szeretteikkel, barátaikkal. Szórakozni sem mehetnek, mert meccs előtt sportszerűtlen bulizni, utána már nincs rá idő. Hiszen akár az otthon, de főleg a nyáron idegenben játszó együttes vasárnap este 10 óránál előbb nem ér haza. Hétfőn viszont munka, iskola vár rájuk. Ilyenkor a szurkoló se a vasárnapi misén, se az ebéden nem tud ott lenni. Pedig az Isten, haza, család jegyében fogant gondolatoknak itt is érvényt illene szerezni. Pláne, ha futballról van szó!
Szombati játékkal viszont lenne egy teljes szabadnapjuk. Ezért hagyni kellene őket akkor futballozni, amikor akarnak, vagy amit lekötnek az ellenfelükkel. A szurkolók úgyis tudják, hogy mit, mikor, miért választanak és néznének élőben vagy a tévében.
És akkor a többi sportágról még nem is beszéltünk…
D. R.
Képünk illusztráció. Fotó: Dunaújvárosi Hírlap/Szabóné Zsedrovits Enikő
