Nagy divat az idén mézeskalácsból házikót formázni. A hagyományos mézesek sem megvetendők, de a tizenhatezer éves történetre visszatekintő alapanyag mostanság ügyes kezeket ösztönöz másfajta formálásra.
Kívánatos, illatos, édes, orvosság is, meg csemege is – mi az? Naná, hogy a méz. Igencsak hasznos a téli megfázások idején, de egyesek esküsznek arra, hogy Covid ellen is jó. Így, ünnepek táján pedig kilószámra sütjük a harang- vagy a fenyőformákat. Mostanság a mesebeli házikókra emlékeztető mézeskalács alkotások az igazán trendik, sőt, több településen – a jellemző épületeket szépen elrendezve – kiállításokon mutatkozhatnak be az ügyes kezűek.
A méz történetével leírható az egész emberi történelem: az ősember barlangrajzai 16 ezer évvel ezelőtt megörökítették a méheket. Homérosz eposzaiban (Iliász, Odüsszeia) a mézet az istenek ajándékának mondja. Rómában a második században egész piacuk volt a mézzel tartósított gyümölcsöknek.
Az első magyar király három okiratában szerepel helynévként: Méhes, Méhlő, Méhkerék. Mivel a méz drága volt, csak ünnepekkor sütöttek belőle süteményt. Az 1200-as évektől vallásos tárgyú figurákat, életképeket ábrázoló mézeskalácsokat készítettek. Hunyadi Mátyás mézben is elfogadta az adót. A világi mézeskalács figurák a huszárok, a pólyásbabák, a szív alakúak voltak – a szerelem, a termékenység jelképei. Még a politika is átszőtte a mézest: az alföldi piacokon kínálták a Kossuth Lajost ábrázoló bábot. Az igazi különlegesség az első vasútvonal, a Pest–Vác-vonal mézes megörökítése volt,
A történetet bájos fogalommagyarázattal zárjuk: a mézeskalácsnak köszönhetjük a riszálás szót, ami a csípő erotikus billegetését jelenti. A sütőformákat lisztdörzsöléssel tisztították. Ezt nevezték a középkorban riszálásnak. Erotikus tartalmát őrizzük, a többi az emlékezet homályába veszett.
Most itt vannak a Jancsi és Juliska című meséből jól ismert mézeskalács házikók. A mese állítólag igaz történeten alapszik – némi csavarral. A fáma szerint egy Hans Meztler nevű mézeskalácssütő mester Katharina nevű konkurense titkos receptjéhez először házasság révén próbált hozzájutni, ám a hölgy elutasította. Erre a férfi boszorkánysággal vádolta Katharinát, csakhogy a bíróság nem hitt neki. Hans nem adta föl, így a nő kénytelen volt egy Frankfurt melletti erdőben házat venni, ahol tovább sütötte szépséges és finom mézeseit. Konkurense ezt végképp nem tűrhette el, Katharinát álnokul meggyilkolta, és kemencében elégette.
