Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke addig duruzsolt a magyar oktatáspolitika korifeusainak, amíg ki nem találták, hogy nem kell sok felsőfokú végzettségű, diplomás Magyarországon, mert akkor nem lesz elegendő szakmunkás. Ezért „nehezékként” gyorsan bevezették, hogy két középfokú nyelvvizsga is szükséges a felvételihez.
És megkezdték a középfokú oktatási intézmények profiljának átalakítását. Úgy is mondhatnánk, gyengítették a presztízsüket azzal, hogy a gimnáziumokból, technikumokból is szakképzési centrumokat faragtak. Hátha a szülőnek sikerül rábeszélnie a gyereket, hogy előbb tanuljon egy tisztességes szakmát, majd – ha van kedve – akár érettségizhet, és utána lehet akár egyetemre is menni.
Rövid idő után kiderült, hogy rögös ez az út, ezért megkezdődött a csendes visszavonulás, mert mérnökökből például óriási hiány van. Ezt nem én mondom, hanem – többedmagával – a Pannon Egyetem kancellárja, Csillag Zsolt. Akárhányszor a nyilvánosság elé áll, mindig azzal kezdi a mondandóját, hogy Magyarország a diplomaszerzésben – európai összehasonlításban – tíz százalékos lemaradásban van. Talán ezért is hozott olyan elvtelen, szemérmetlen döntést a kormány tavalyelőtt, hogy a nyelvvizsga hiánya miatt „bent ragadt” diplomákat kiosztják a lustáknak. Így több ezren vehették át a felsőfokú végzettségüket igazoló okmányukat, csökkentve ezzel az említett lemaradást. Az, hogy mások pénzt, időt, fáradságot, rengeteg tanulást fektettek a nyelvvizsga megszerzésébe, senkit nem érdekelt. Ismét győzött az elvtelenség, az arcátlanság. Az oktatáspolitikai csocsógolyó pedig tovább csattog ide-oda.
Kellenének a jó szakmunkások, mert a legjobbak már külföldön dolgoznak. És bizony szükség lenne mérnökökre, tanárokra, mert ha ők nincsenek, kik tanítják majd a szakképzési centrumokban – lánykori nevükön: szakmunkásképzőkben – a diákokat, az egyetemeken a hallgatókat?
V. T.
Képünk illusztráció. Fotó: Veszprém Kukac archív
