Veszprémben, a Kossuth utcán elkezdődött az Ünnepi Könyvhét. Az olvasók június 17-én, szombaton délig válogathatnak a friss és kevésbé friss megjelenésekből.
Az idei könyvhét megnyitó beszédének megtartására a szervezők, a Művészetek Háza Veszprém munkatársai Görög Ibolyát kérték fel. A protokollszakértő ezúttal is hű maradt önmagához: remek humorérzékkel csinált kedvet az olvasáshoz:
– Életemben nem tartottam megnyitóbeszédet, mert nem vagyok író, viszont olvasó vagyok. Szerintem a könyvet minden nap ünnepeljük, mivel minden nap forgatjuk. Nem is értem azokat az embereket, akik azt mondják: unatkoznak, hisz csak föl kell lapozniuk egy könyvet, és máris csodavilágban találják magukat. Egerben, ahol a gyerekkoromat töltöttem, már a hatvanas években voltak olvasókörök, majd irodalmi színpadok alakultak. Néha én is szavalhattam, bár eléggé hadarok. Minden nyáron bementem a megyei könyvtárba egy hónapra rakodni, hogy könyvek közelében lehessek. Amikor a hatvanas években „betört” Magyarországra a nyugati irodalom, teljesen megfertőződtem. Az LSD hatása szerintem semmi a jó regények hatásához képest!
Görög Ibolya aztán maga is írt könyveket, de azok ismeretterjesztők voltak. Szerinte nagy szükség van a viselkedésről szóló könyvekre, mert az emberek lassan elfelejtik a jómodort.
– Én abban segítek, hogy hogyan érdemes élni – tette hozzá. – Megpróbálom rávenni az embereket arra, hogy próbálják kulturáltabbá tenni az együttléteiket.
Megnyitó beszédét egy Márai-idézettel fejezte be: „A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezés közben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás kialakult, végső és kristályos formáihoz. Egy korban, mikor mindenki azt követeli, hogy öltsél formaruhát, te járj csak következetesen zakóban, s este, ha éppen társaságba hívnak, ölts fekete ruhát. Nem a ruha, hanem a forma kedvéért. A műveltséget nemcsak a könyvek mentik meg. A műveltségeket a köznapok apró reflexei mentik meg. Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled kalapod. Nem tehetsz mást.”
Fotók: a szerző
