Régi szép időkben, amikor a Kukac szerkesztőségének tagjai még a veszprémi Naplónál dolgoztak, résen voltak, amikor a főnökök átszervezéssel kívánták jobbítani a helyzetüket. Hatékonyabbá tenni a munkát. Rémlett is azonnal, hogy még többet kell körmölnünk, elbocsájtás lesz, netán bérstop. Vagy mind a három. Be is következett.
Ez jutott eszembe most, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara sürgeti a kata, vagyis a kisadózó vállalkozások tételes adójának átszervezését, módosítását.
– Minden tekintetben meg kell teremteni az értékállóságot, ami valamennyi szereplőnek érdeke – fogalmazott Parragh László, a kamara vezetője.
Nos, a Rogán-féle „keményen dolgozó kisembereknek” most érdemes odafigyelniük. Tapasztalt optimista kisvállalkozóként biztos vagyok abban, hogy az értékálló egyensúlyérzékem éppen most bukik. Mert át kell szervezni a rendszert, vagyis a „törvényhozás még nyáron, vagyis a következő napokban hagyja jóvá az új adót” – idézi a Magyar Nemzet a kamara vezetőjét.
Erről annyit érdemes tudni, hogy a katának kampec, mert ezek most „felszámolják a katára rakodó visszaéléseket”. Parragh szerint ugyanis ez az adónem „nem sikerült túl jól”. Az egyszerű és könnyen alkalmazható adónem a kisvállalkozók megsegítése érdekében született. De egyesek visszaélve vele, bújtatott foglakoztatásként használták, és „olyan szektorokban is elterjedt, ahova eredetileg nem szánták”. Aztán most nem átlátható a rendszer. Majd az lesz, de nem kell izgulni, mert a kata nem szűnik meg, csak átalakul.
Most érti ezt valaki? Ha a katát megtartják – mint mondják – az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak érdekében, akkor miért emelik 12-ről 18 millióra az éves kedvezményes bevételi plafont?
És ha a hatóság az adócsalókat szeretné kiiktatni, akkor talán az ügyeskedőkkel szemben kellene fellépni, nem pedig az adózókat vegzálni.
Vezető képünkön Parragh László és Varga Mihály. Fotó: index
