Hiába a nyár, a szabadság, a vakáció, a belügyminisztériumban szorgos munka folyik: augusztus végére ígérte Pintér Sándor, hogy leteszi a kormánytagok asztalára az iskolarendszer gazdaságosabb működtetésének tervét. Ebből egyelőre az iskolák számának csökkentése szivárgott ki.
A kurzus nem bízik az általuk oly sokat szavaltatott sorokban:
„……………mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
A belügyminisztériumban jobban ismerik a magyar néplelket, mint a költők. Néhány értelmiségi búsong majd, de Pintér Sándor tudja, nyugodt szívvel zárathatja be a vidéki kisiskolákat. Reményik Sándor sorai nem találnak visszhangra, a vidék néma.
A megyei jogú városokban nem éri el az öt százalékot sem a kisiskolákba járók aránya. Nagyjából ugyanennyi a fővárosban is, de például Tolna megyében minden negyedik gyerek olyan helyen tanul, ahol nincsenek százan. Magyarországon jelenleg 250–320 körüli az átlagos tanulói létszám, a hatvanas évek 32 tantermes iskolái üresen konganak. Nem nagyobbak a gimnáziumok sem. Míg az általános sulik háromnegyede, addig a gimik fele ötszáznál kisebb létszámú tanulót jelentett a központnak két éve.
Az iskolarendszer átszervezése 62 ezer általános iskolást és több száz feladatellátási helyet érinthet. Az elképzelések nem új keletűek, 1970-től folyamatosan próbálták központosítással megoldani a helyzetet. Nem ment. Most menni fog, mert senkit sem érdekel, hogy az összevont intézményekbe hátrányos helyzetű diákok tanulnak, akiknek nagy szükségük lenne gyógypedagógusokra, pedagógiai asszisztensekre. Belőlük még kevesebb van, mint a tanítókból és a szakképzett tanárokból, noha ezt a problémát akarja leginkább eltüntetni Pintér Sándor: több iskolát összevonni. Majd csak „fussa” a négy bezártból egy rendesre való.
Lehetséges, de pluszköltségek is jelentkeznek: iskolabuszokat kell beszerezni. Az üzemanyagok ára mellett az utak minősége is tragikus, talán a kollégiumi elhelyezés olcsóbb lenne, de épületek sincsenek. A több helyről összevont nagyobb létszámú gyereksereg egyébként nem fér el a jelenlegi iskolákban, szóval nagyobb épületek sem ártanának. Na és visszatérve a kezdeti Reményik Sándor vershez, amelyet oly gyakran hallani évnyitókon és évzárókon. A költőn kívül is mindenki tudja, az iskola településmegtartó erő. Ha elveszik egy kistelepüléstől, akkor nem marad semmije, nem lesz olyan intézménye, ami után pénzt kapna. Már most is több tízezer gyerek lakik olyan helyen, ahol nincs általános iskola…
Fotó: hvg.hu
