Nem volt még ilyen mozgalmas kiállításmegnyitó Balatonalmádiban, mint a Tango Misterio szombati rendezvénye. Az egykori almádi rajztanár, Tarczy István és barátai alkotásainak ihletője a tangó és az álom. Festményeiken a színek mellett az örök mozgás tükröződik, ezért szervezték táncosra a vernisszázst is.
Ki hallott már olyat, hogy a kiállításmegnyitón tangózni lehet, óriásvászonra festeni, testes argentin vörösbort kortyolni s közben beszélgetni?
Nem tánc, hanem szenvedély
Balatonalmádiban volt ilyen: szombaton a Pannóniában tomboltak a szenvedélyek, ami valljuk be, igencsak ritka a mai, vészterhes világunkban. Az érdeklődők a Tango Misterio festészeti projekt keretében láthatták az izgalmas képeket. A veszprémi táncklub ma már oszlopos tagját, Tarczy Istvánt egy évtizede elsőre beszippantotta a tánc, azóta szenvedélye a tangó. Nem csoda, hisz Kiss Judit Ágnes költő szerint „a tangó: nem tánc, hanem szenvedély vagy életforma. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. Aki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban négy fontos lépés lényeges, minden más csak lényegtelen dekoráció.”
Megszületik a tangó
Kiss Judit Ágnes így folytatja: „Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit e nélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit.
A férfi második lépése a felelősség. Tánc közben minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.”
Tánc, zene, alkotás
Így érthetőbb, hogy Tarczy István függőnek mondja magát. A képzőművész, aki sok évig tanított a kéttannyelvű gimnáziumban, most pedig Bodajk híres művészeti iskolájában dolgozik, egyszer műtermében látta vendégül táncos társait. Vásznaira ők festettek színes álomvilágot. Azóta rendszeresen járnak hozzá, a kiállított képek szenvedélyes emberek látomásait tükrözi.
Elragadta a szenvedély Vörös Eszter bandoneónművészt is, aki szintén a tangó révén találkozott különleges hangszerével, s aki néhány éve nagyzenekarok bandoneón szólistájaként is fellép. Az ő játékára improvizált a klub két vezetője, Balogi Szilvia és Tatorján József.
Ráadásként a megnyitó közönségét hatalmas vászonnal hívta alkotni Tarczy István.
A vezető képen a Tango Misterio néhány hölgytagja. Fotók a szerző
