Nekem jó volt! Én már azért is hálás vagyok, hogy Iggy Pop, a legenda, az őspunk eljött Veszprémbe és előadta a nagy számait. Ez legalább olyan esemény, mintha zöld emberkék szálltak volna le a Marsról. Teljességgel hihetetlen. Aztán mégis megtörtént.
Fanyalog a szakíró, itt mellettem, hogy Belgrádban 40 évvel ezelőtt energikusabb volt Iggy Pop, kegyetlenebb, őrültebb, de még évekkel ezelőtt a Szigeten is egészen elbűvölt bennünket. A Cold Metal korszaka volt az igazi – mondja a szakértő. Amikor Artaud legjobb tanítványaként megvalósította a test kegyetlen költészetét.
Amikor a mostaninál sokkal látványosabban testesítette meg annak a művésznek az eredetiségét, akit az életeszményei miatt kirekesztenek a társadalomból. Szadizmus, mazochizmus. Na, de ne felejtsük el, mi is keményebbek voltunk 40 évvel ezelőtt. Mindenki változik. Iggy Pop időközben vegán lett. Láttam egy vele készült angol nyelvű videó interjút, amiben kertészkedik, zöldséget termeszt, sárgarépát szeletel és elmondja, hogy öngyógyító csikung gyakorlatokat végez, verseket ír.
Csak a kerti törpék hiányoznak mellőle. Átment lírába a punkrock animal. Egyébként már nem is élne, látását tönkre vágta a kokain, fiatalkori kaotikus élete mély nyomokat hagyott a testén, ami azért még mindig izmos, némi lifegő bőrrel. Lehet mutogatni. Mint akit kipreparáltak. Az egyik lábát régóta húzza. Bukdácsol a színpadon. De ezért végigzúzza a másfél órát. Csak egyszer ül le a neki odakészített székben.
Nekem teljességgel hiteles maradt, megjelenésében, szövegeiben most is az a lúzer, született felforgató, mint fiatalon, akinél minden a szenvedéssel kezdődik. És azzal is ér véget. Minden második szava a fuck. Baszki. A mozdulataiban benne van az élet végzetszerűsége. Jelek, érzések a szellem eldugott, sötét zugaiból. Tudja, hogy őrült nagypapázzák, aki félmeztelenül elszabadult a színpadon. Punk keresztapázzák, de magasról tesz az egészre. Mert igazából az a meglepő, hogy 76 évesen még mindig megnézhető.
A hangja azért reszketősebb lett, Szent Sebestyénre hajazó félmeztelen alakján kidomborodik kissé a hasa, de a nadrágját még mindig letolja tövig és ég a vágytól, hogy a seggét mutogassa a világnak. Fucking Life! Fucking Death! Fucking Vacation! Jó volt ez Iggy!
Kutyaugatásra jött be a színpadra Veszprémben. Mint akit üldöznek. Széles mozdulattal eldobta a mellényét jó messzire, megragadta a mikrofont és belehúzott. Újabb, számomra ismeretlen dalokkal kezdte, főként líraiakkal, de jók voltak ezek is, mert a zenéje nem más, mint önmaga, adjon elő bármit is. A zenészei is dolgoztak keményen, de talán fölöslegesen is, mert csak feltuningolják.
És aztán jött a Raw Power, a Gimme Danger, a Passenger, a Lust for Life, I Wanna Be Your Dog. Ez a középső blokk volt a csúcs a régi, ikonikus nagy számokkal.
Bevallom üvöltöttem vele én is a tömeggel együtt. Bár nem nosztalgiabuli volt, ám előjöttek a fiatalkori dühös mozdulatok, ökölrázások. Kezdhetnénk újra, ráférne a világra, ha lenne egy második életünk. De az csak Iggynek van, aki egy alien. Előttem éppen egy nagypapa pogózott az unokájával. Kíváncsi lennék, mi jön le az unokának ebből az egyszer volt, hol nem volt, lázadó életérzésből. Nyilván, annyiféle olvasata van, ahány hallgatója. Nem véletlenül üvölt vele a fél világ.
(A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.)
