Az egyik legnagyobb művészét gyászolja a magyar színésztársadalom: 98 éves korában halt meg Békés Itala, aki bátyjával elsőként adott elő pantomim számot, aki elsőként mutatott be önálló estet, de aki legutóbb Oscar-díjra jelölt filmben játszott. Békés Itala embernek is akkora volt, mint művésznek.
Nemcsak a színészek siratják Békés Italát, hanem azok is, akik emlékeznek a csodálatos művészre. Békés Itala meghódította a világot: az Ujjé Kino!!! pantomim számmal 1957-től eljutottak bátyjával nagy nemzetközi koncertirodák szervezésében Svédországba, Indiába, Kínába, Brazíliába és az Egyesült Államokba. És ami a valódi különlegesség: hatvan évvel később ugyancsak állva tapsoltak Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében alakított szerepéért.
Ez a frissesség jellemezte Békés Itala egész pályafutását, egész életét. Erről azok is meggyőződhetnek, akik nem látták soha színpadon, nem emlékeznek száznál több filmjére. Ha megnézik az interneten az Örkény Színházban rögzített beszélgetést maguk is láthatják, hogy három évvel ezelőtt, 95 évesen milyen kedves, ironikus, okos válaszokat adott Mácsai Pál kérdéseire.
A vékony, fantasztikusan hajlékony hölgy fél évszázadot töltött a Madách Színházban, de szerepei mellett mindig talált magának valami mást is, amivel teljessé tette művészi létét. Anno az Egyetemi Színpadon ő találta ki az egyszemélyes színház műfaját: Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő vidéki kultúrházak deszkáin vagy épp Párizs fényes előadótermeiben. Nem volt véletlen a témaválasztás: sokáig küzdött alkatának elfogadásával. Olasz édesanyja szépségét nővére, a szintén színész Rita örökölte, ő viszont pályája kezdetén meglehetősen hosszú ideig kisfiú szerepekben aratott hangos sikert, később évtizedekig az öregasszonyok ideális megformálóit látták benne a rendezők, az igazi „nőies” szerepek elkerülték. Találóan, de az életét nem megkönnyítően írták róla: „Naivának okos, szendének frivol, kamaszfiúnak túlságosan nő.”
A helyzetet családi tragédia bonyolította: édesapja és édesanyja Itala születése előtt elvesztettek egy kétéves ikerpárt, egy fiút és egy kislányt. Amikor ők bátyjával, Andrással ikrekként megszülettek, jó darabig a széltől is óvták a kicsiket. Itala igyekezett ezt a figyelmet humorral lazítani, de folyton szépséges és szófogadó nővérét állították elé példaként.
Ő pedig azokat a pályatársait, akikkel az évtizedek során együtt játszott, könyvben örökítette meg a róluk szóló anekdotákat. Hogyan lettem senki? címmel foglalta össze memoárját, utalva a nagy elődre, Jászai Marira, aki azt mondta, ha „a senki mindenkit el tud játszani”.
Békés Itala pedig nyolc évtizeden át mindent és mindenkit el tudott játszani.
Vezető kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
