Azonos időpontban, huszonhét magyar város majd félszáz könyvtárában, két időben távoli generáció tagjai találnak egymásra, mégpedig az internet miatt. Személyesen találkoznak, diákok okítják a szépkorúakat. Mert ők is „netrevalók”.
A statisztikák szerint nehéz a hetven vagy a hetvenpluszosoknak elhinniük, hogy netrevalók. A KSH adatai azt mutatják, a 18 évesnél idősebb magyarok több mint egyharmada, nagyjából 2,5 millió ember 60 év feletti. A kutatásban kimutatták, a 70 év alattiak és a 70 év felettiek között óriási a különbség a digitális világ használatának szempontjából. Például a hozzájuk legközelebb álló életkorúak, a hatvanasok 77 százaléka használ okostelefont, 68 százalékuk rendszeresen internetezik. Ezzel szemben a hetvenesek egyharmada egyáltalán nem használ mobiltelefont, okostelefonja csak az egynegyedüknek van, többségük még SMS-t sem tud küldeni.
Nekik akart segíteni két éve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Magyar Telekom. Interaktív, személyes számítógépes tanfolyamot hirdettek fix időpontban, kora délutánra, alkalmazkodva az idősek biztonságos közlekedéséhez és a diákok tanórai elfoglaltságához. Netrevalók címet kapott a programsorozat, melynek során korukat tekintve viszonylag távoli generációk találkoznak, viszont ideális esetben együtt fejlődhetnek: a diákok friss lendülete és a nyugdíjasok élettapasztalata egyensúlyt teremthet.
Szerencsés esetben mindkét oldalon gazdagabban kerülhetnek ki a résztvevők. Mindenki profitálhat az együttműködésből. A közös cél, hogy a minimális digitális ismeretekkel rendelkező szépkorúak biztosabban igazodjanak el az okoseszközök és az internet útvesztőiben. A középiskolások „rendes” naplóval érkeznek az órákra, ahol nem egészen ifjú tanítványaik is igazolják az együtt töltött időt (a közösségi szolgálatos órák az érettségire bocsátás egyik feltételét jelentik). Veszprémben a megyei könyvtár netrevalói ugyanazt mondják el, mint az almádi Pannóniában gyakorlók: egyéni haladással, gondos odafigyeléssel, türelemmel tanítgatják őket. A nem egészen ifjak úgy érzik, kinyílik számukra a világ: sejtik, milyen varázsszavakat használ az unokájuk, a szomszéd harmincas, és még a buszmenetrendekben is eligazodnak és kinagyított betűkkel el is tudják olvasni. A diákok jókedvűen mesélték, az ilyen apró „trükkök” mennyit segítenek az időseknek. Például, hogy a fény- és hangerő állítható a telefonon, a betűk méretével együtt.
Tény, hogy a banki ügyeiket nem intézik még a világhálón, de ennek nem a tudás vagy az eszköz hiánya az oka, hanem a bizalmatlanság az intézményekkel szemben, illetve a legtöbben attól tartanak, mi történik, ha rossz gombot nyomnak meg. A megszerzett tudás önbizalmat ad a netrevalók nemzedékének, és gyakran kellemes virtuális társaságot. A világhálós órákért nem kell fizetni, az egykori ifjak saját tempójukban haladhatnak. Telefont nem, de számítógépet a könyvtárak adnak a gyakorláshoz a főváros 27 és a 44 vidéki város könyvtárában.
Az almádi gimnazisták számára a legnagyobb siker, ha partnerük a következő találkozáskor emlékszik a megtanult lépésekre, a „világhálós” diákoknak az a legnagyobb siker, ha emlékeznek, melyik gombot kell megnyomni. Jót nevetnek magukon, amikor megállapítják, hogy a „mesterek” rövid távú memóriája is hasonló, ők a zárthelyi dolgozatok idejéig tárolják a tanultakat, utána automatikusan bekapcsol agyukban a delete, vagyis a törlés gomb.
A szerző fotói az almádi könyvtárban készültek, ahol Huber Nóra, Gulyás Gergő és Henzel Zétény Balázs a netrevalóknak segítenek.