„Veszprémben természetesnek tartjuk, hogy a politikai verseny nyíltan, egymással szemben zajlik. A választók felé akkor járunk el korrekten, ha kérdésekre válaszolunk, álláspontokat ütköztetünk, és vállaljuk a személyes jelenlétet a vitákban.”

A fenti mondattal hirdeti az állampárt veszprémi párttitkára, hogy nincs itt semmi látnivaló, demokrácia van, kulturált párbeszéd és vita folyik, csókolom, haza lehet menni. Persze nem volt ez mindig így. Bennem még élénken élnek azok az emlékek, amikor a 2018‑as választási kampányban négy nyitott, tematikus vitát is szerveztünk (ez azt jelentette, hogy a közönség is kérdezhetett bármit), ugyanezt a pártkatonát szinte rejtegették a nyilvánosság elől, nemhogy egy vitát vállalt volna. A végén már el kellett mennem egy fórumára, ahol a szerepe annyi volt, hogy fel – és lekonferálta a vendégeit. Mindegy is…

Az a bizonyos legutóbbi esemény, nevezzük inkább politikai performansznak, mint vitának, már az első pillanattól kezdve átlátszó volt. Sokan kifogásolták a szervezők kilétét. Teljesen felesleges, hisz beleillik abba a képbe, ahogy a milliókkal megtolt hatalmi gépezet kialakította őfelsége ellenzékét nem csak országos szinten, hanem városunkban is. Sokan álcivilnek hívják ezt az egyesületet, de gondolom, számukra ez csak egy szemantikai értelmezése annak, hogy egy valódi civil szervezet feladata a hatalom ellenőrzése, melyhez nem kap állami és önkormányzati forrásokat. S persze sokan vannak olyanok is a városban, akik nem felejtik el, hogy bár a választókban már 2024‑ben is megvolt az akarat a helyi vezetés elzavarására, valós ellenzéki alternatíva hiányában ez meghiúsult. Oszd meg és uralkodj! Sikerült. Ami pedig a többi szereplőt illeti, nos egy valódi vitában már ott megbuktak volna, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy sorolják fel a választókerület 25 települését. Ez nem túlzás, ez a valóság. Ahogy az sem kutya vicces, hogy egyesek bohóckodássá próbálják silányítani a közéletet. Ennek azonban határa van, mert itt nem showműsorról van szó, hanem a mi életünkről és a jövőnkről.

Nem tisztem dr. Gáspár Leventét védeni azért, mert nem vett részt ezen az eseményen. Nem is akarom. Mert nincs könnyű dolga. Látom, hogy talpal mindennap, bejárja a falvakat, találkozik a választókkal. Hallom, hogy a települések polgármesterei csak titokban mernek beszélgetni vele, mert ugye nagy a kontrol, tart az osztogatás. De ők is érzik, hogy a választópolgároknak elege van a demokrácia elbábozásából. Abból, hogy a tesitanár tartja a matekórát, hogy nincs elérhető egészségügyi ellátás, bezár a posta, eltűnik a bolt, sok helyen már a kocsma is. Mindez azért, hogy néhány kiválasztott még jobban éljen, miközben az átlagembernek sokszor már tűzifára sem telik.
A politika nem szerelem. Most főleg nem. Nagyobb a tét annál, hogy azzal foglalkozzunk, ki vett részt egy jelentéktelen eseményen és ki nem. Óriási a felelősség a politikusokon, és igen, az olyan ex-politikusokon is, mint én. Nem szabad, hogy az ego legyőzze a józan észt. Fel kell ismerni azt, hogy a polgárok egyszerre kiáltanak, s mondják, hogy elég volt. Ez a választás nem személyes sérelmekről szól, nem régi haragokról, nem arról, hogy ki kivel van jóban. A képlet ma végtelenül egyszerű: Európa vagy Oroszország, valójában ez itt a tét. S ha a válasz az első, állj be a sorba és tegyél érte. Ha a második, akkor csak annyit üzennék, hogy továrisi, konyec!

Kész Zoltán

Vezető képünkön: Szűcs Zoltán, Ovádi Péter, László Péter, Hrabovszki László és Eszenyi László moderátor