A balatonfüredi Vaszary Galériában megnyílt reprezentatív kiállítással Egry József ismét hazatalált a Balatonhoz, a tájhoz, amihez minden erejével ragaszkodott. A megnyitó szónokai hangsúlyozták, a Balaton és a fény festőjének képei itt, ebben az atmoszférában érzik igazán otthon magukat.
Sokan és sokszor megírták már, kezdve az 1960-as évektől, hogy Egry József életműve végre hazatalált – többnyire egy‑egy kiállítás erejéig Keszthelyen, Tihanyban, illetve egy időre a badacsonyi emlékmúzeumban, ami máig érthetetlen körülmények között félrement. Ezúttal a balatonfüredi Vaszary Galériában látható június 21‑éig Lebegés a fénytérben című, az egész életművet átölelő kiállítás Szabó András és Költő Magdolna gyűjteményéből.
Az ország legnagyobb Egry-gyűjteményéből Sipos Anna művészettörténész, kurátor válogatott méghozzá úgy, hogy a főművek mellett a festő ritkán látott korai alkotásait is elhozta. A több mint ötven alkotáson keresztül így kirajzolódó életműívből is világosan látszik, Badacsonyban talált rá az 1920-as évek táján a csak rá jellemző egyedi stílusra a festő. Képeinek izzó fényét, azt a transzcendenciát, amit ő maga megélt, innentől kezdve datáljuk.
Ezek a fénnyel átitatott, jellegzetesen csillámló munkái hozták el számára a népszerűséget és az elismerést. Paradox módon az életét végigkísérő szűkösség, az eszköz és anyaghiány hatására alakulhatott ki a mai napig modernnek ható stílusa. Ahogy a kurátor fogalmaz: „Érett képeinek könnyedségét a vízfesték vékonyságúra hígított, lazúrosan áttetsző olajfesték, valamint a pasztellkréta együttes alkalmazása adja.” Mint a nagy modernek, úgy kaparja a vászonra, papírra a víz és a levegő szinte elviselhetetlenül éles fényhasábjait.
„Ez év nyarán lesz háromnegyed évszázada, hogy nincs közöttünk, de Egry képei mindmáig azon kevés vizuális alapvetések közé tartoznak, amelyekkel jószerével minden magyar ember találkozik – mondta balatonfüredi megnyitó beszédében Baán László. – Még ha az alkotót esetleg nem is tudná megnevezni, de a jellegzetes, csillámló fénnyel telt képeire valószínűleg ismerősként tekint.”
A Szépművészeti Múzeum főigazgatója felhívta a figyelmet a képek transzcendens rétegére. A festő többször is megfogalmazza ezeket a megtapasztalásait, így például amikor arról ír, hogy „életem eddigi legnagyobb élménye volt az az éjszaka, amikor a halászokkal először kimentem a vízre. Semmi mást nem láttam, csak a gyönyörű csillagos eget és a vizet és úgy éreztem, hogy a végtelen közepében vagyok”. „Egrynél a táj fény- és színjátéka egyszerre áll és mozog, valóságos látvány és finoman rezgő fantáziavilág. Abszolút konkrét és kozmikussá tágított minden. Tényszerűen leíró és mélyen spirituális” – hallottuk Baán Lászlótól.
Panteista – mondanánk ma a fény és a Balaton festőjére, semmi esetre sem hedonista, mint a mediterrán festők közül sokan. Egry fényhasábjai mögött ott húzódik valami drámai intenzitású sejtés, gondolat, talán a festő világháborús traumái vagy az élet maga.
Képek a kiállításmegnyitóról
Vezető képünkön: Sipos Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora tárlatvezetést tartott a megnyitón. Fotók: a szerző
