Éppen egy év telt el az Ibériai-félszigetet megbénító áramszünet óta, a részletes vizsgálat világossá tette: nem a nap- és szélenergia önmagában, hanem rendszerhibák sokasága okozta a válságot, írja a masfelfok.hu sajtóportál.

Egy évvel a spanyol és portugál villamosenergia-rendszert megbénító áramszünet után különösen időszerű újraértékelni, mit is tanított az esemény Európának. Nem pusztán egy rendkívüli üzemzavarról van szó: az ibériai elektromos hálózat összeomlása annak a mélyebb átalakulásnak a próbája volt, amelyet az elektrifikáció, a digitalizáció és a megújuló energiák gyors térnyerése együtt hoz.

Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője szerint a fő tanulság nem a megújulók fékezése, hanem a hálózatok és a szabályozás korszerűsítése. Ahogy Perger fogalmaz: „Az óriási, komplex rendszereket érintő, ilyen léptékű események ritkán vezethetőek vissza egyetlen, világosan látható kiváltó okra.” Az elektromos hálózat összeomlása mögött összetett rendszerhibák láncolata állt.

Az első órákban gyorsan kialakult egy leegyszerűsítő narratíva, mely szerint a sok nap- és szélerőmű megingatta a rendszer stabilitását. Azóta azonban megszületett egy csaknem 470 oldalas nemzetközi vizsgálati jelentés, és ma jóval tisztábban látszik, hogy a helyzet ennél sokkal összetettebb volt.

A vizsgálat egyik fontos tanulsága, hogy a megújulók jelenléte szerepet játszott az esemény dinamikájában, de nem úgy, ahogy a leegyszerűsítő kritikák állították. Nem önmagukban a nap- és szélerőművek okozták a problémát, hanem az, hogy a gyorsan átalakuló termelési szerkezethez a hálózati infrastruktúra, a szabályozás és az üzemeltetés nem alkalmazkodott időben.

A rekonstruált eseménysor különösen tanulságos, mert jól mutatja, mennyire gyorsan tud eszkalálódni egy modern hálózati zavar. Egy magas megújuló részarányú rendszer ugyanis fizikailag másként viselkedik, mint a hagyományos nagyerőműves modell. Másféle feszültségszabályozásra, fejlettebb monitorozásra, rugalmasabb szabályokra és új stabilitási eszközökre van szükség. Az energiaátmenet nem egyszerűen új termelőkapacitások építését jelenti, hanem egy új típusú villamosenergia-rendszer kiépítését.

Ebből azonban nem következik, hogy az átmenetet lassítani kellene. A jelentés készítői sem a megújulók visszafogását javasolták, hanem a rendszer alkalmazkodóképességének megerősítését. Ez azért is fontos, mert a megújulók térnyerésének alapjai – a karbonmentesség, az ellátásbiztonság és a gazdaságosság – nem változtak meg. Spanyolországban éppen a magas, mintegy 55 százalékos megújuló részarány járult hozzá ahhoz, hogy az áramárak az uniós átlag alatt maradtak.

Legalább ilyen fontos a szabályozási oldal. Az európai hálózati kereteknek alkalmazkodniuk kell a változó rendszerfizikához, miközben a fogyasztói oldalon olyan piaci ösztönzőkre van szükség, amelyek segítik a kereslet és a termelés jobb összehangolását. A jövő energiarendszere nemcsak több technológiából, hanem több rugalmasságból is épül.

Vezető képünk illusztráció. Forrás: gettyimages