Tavaly, egy utolsó másodpercben kapott góllal a Magdeburg, most – hétméteres párbaj után – a Füchse Berlin jutott a Final Fourba. A One Veszprém pedig zsinórban negyedszer nem lesz ott Kölnben.

Xavi Pascual spanyol mester együttese kétszer egymás után is bebizonyította, hogy a sikert a kudarctól csak egy hajszál választja el. Sajnos éppen a mi bánatunkra. Ezért lehet haragudni, mérgelődni, szomorkodni, fotelben ülve szakmázni. Csak nincs értelme. Ugyanis ez a sport lényege. Egyszer fent, máskor lent. Ebből lett megint a „megszépítő messzeség” – Ady Endre egyik versének idézett sora ez. Hiszen imádott csapatunk kétszeri jó játékkal, mélységekből felállva, nagy lelkierőről tanúskodva, de egy évre újra távolabb került a kölni elit négyestől. A kapus, Appelgren fogalmazta meg sokunk érzését a kiesés után: „Ez most nagyon fáj!”

Viszont közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elmúlt 12 évben a One Veszprém hatszor volt a Final Fourban, és abból háromszor döntőzött is. Sokan örülnének annak, ha ilyen csapatnak drukkolhatnának, amely ráadásul jövőre ünnepli az 50. születésnapját.

És igen. Sok milliárd forintot költöttek a tulajdonosok a végső győzelem reményében a csapatra, amit mégsem sikerült elérni. És igen, valószínűleg túlárazott állami beruházásokból jött a pénz arra, hogy Veszprémben tizenöt éve a világ legjobb csapatait láthassa az aréna népe. Való igaz az is, hogy elképesztő mennyiségű külföldi edző és játékos fordult meg a Veszprém öltözőjében. Köztük igazi világklasszisok, a posztjaik legjobbjai. Ebből viszont nem tervezett, megfontolt csapatépítés volt, hanem sokszor felelőtlen, szakmaiatlan, nagy nyári bevásárlás. Ennek ellenére, vagy következményeként a legfontosabb serleget még mindig nem tudta hazahozni a csapat.

Hamarosan akár válaszút elé is kerülhet a klub. Hiszen a Fidesz-kormány brutális bukásával a tulajdonosi, támogatói kör is elköszönhet. Nagyon sokan abban bíznak, hogy ezzel megszűnik a közpénz jellegét vesztő forintok/eurók nyakló nélküli utalása. Többen azt remélik és követelik, hogy a kiemelt sportágak éljenek meg a piacról. Soha nem volt ilyen! És soha nem is lesz. Mármint Bajnokok Ligája szinten nem. Megint mások úgy gondolják, hogy lesz majd más, aki átveszi és működteti tovább ezt a klubot, ha esetleg Mészáros Lőrinc és üzleti holdudvara kiszáll a csapatból. Vannak már helyettük cégnevek, amelyek közszájon forognak a városban. Ám nem ötmilliárdból, de már mondjuk a feléből működne. Nem másfél csapatnyi külföldi játékossal, hanem annak is csak a felével. És akkor majd azért drukkolhatunk, hogy beférjünk a csoportban az első hatba. de azzal talán még messzebb kerülnénk az elit négyestől. Mert azért most még ott voltunk a küszöbön. A legerősebb Bundesliga csapatok egyike ellen akár át is eshettünk volna rajta…

A képen fekete mezben a Füchse Berlin játékosa, fehérben a veszprémiek. Fotó: EHF