Akár a Gutenberg-galaxis, a nyomtatott könyv és sajtó széthullásának, eltűnésének látleletei is lehetnének Fenyvesi Ottó kollázsai, amelyekből a veszprémi Utcagalériában nyílt kiállítás a Gizella Napokon. Egy korszak vége. Kollapszus.
A nyomtatott sajtóból, helyi és világlapokból ollózza Fenyvesi Ottó költő, képzőművész a tetszőlegesen kiragadott részleteket, és rakja/ragasztja össze a maga lendületével valami irracionálisan újjá. Túlburjánzó, szétrobbantott betűvilággá. Tág asszociációs körben értelmezhető szavakra, betűkre hullik szét a nyomtatott szöveg. A digitalizáció megjelenése percek alatt eltünteti ezt a papíralapú nyomtatott világot. Ez a forradalmi újítás már nem csak az életfilozófiák szellemi karakterét befolyásolja, hanem a tárgyi, szociológiai valóságot is és vele együtt a művészetet. Ezek a kollázsok felfoghatók akár úgy is, mint a digitális esztétika felé vezető út dilemmáinak körülírása, érzelmi reflexió egy nagy ugrás előtt.
Fenyvesi Áron művészettörténész a Feedback és kollapszus című kiállítást megnyitó beszédében hangsúlyozta: édesapja, Fenyvesi Ottó művészi identitásának és pályájának egyik sarokpontja a vizuális költészet:
– A konkrét vizuális költészet egy furcsa hibrid műfaja a XX. századnak, és olyan alkotásokat jelöl, amik ugyan betűkből állnak, mégis nézhetők képként is. Apám mintha ezt a gondolatot terjesztette volna ki sajátos eszközeivel egész életművére. Én legalábbis ezt gondolom, érzem. A kollázsai ugyanis egyszerre olvashatók versként, ahogyan a versei sajátos kollázsos vizuális logikákat lendítenek mozgásba. Kurt Schwitters értelmetlenné szabdalta a XX. század elején az újságok, plakátok szavait, az apám a XXI. század elején viszont új értelmet akar adni nekik. Érdekeset fordult e téren a világ. Ez nagyon fontos, enélkül nem láthatók meg az összefüggések. A kollázsokon ugyanis nemcsak egyszerűen képek lesznek a szavakból, mert a szavak továbbra is jelentéssel bírnak. A szavak, írás logikája nem függesztődik fel, csak elvizualizálódik. Vannak itt popkulturális referenciák, nem veszíti el a jelentését, sőt éppen hogy felerősödik, rivaldafényt kap a rock and roll, az Einstürzende Neubauten, a Silly Symphonies, a Berlinale, a Kollapszus, a Feedback, stb. Aztán vannak itt idegen szavak, amik mindig is az egzotikussal kacérkodnak, attól függően, hogy tudunk-e franciául, spanyolul, vagy ciráda számunkra egy szerb cirill betű, esetleg jelentéssel bíró szó áll-e össze belőle. Szóval, apám művészete az írás logikájába van beleágyazva. Vannak benne képzőművészetiesnek ható elemek, meg sok, ornamentikusnak ható részlet terel minket abba az irányba, hogy képekként nézzünk ezekre a hibrid konstrukciókra. De legalább ennyiszer a versei is tartalmaznak vizuális elemeket. Elég csak most hirtelen például az amerikai improvizációk töredékeire gondolnunk, ahol kukacok, egyéb írásjelek, mint a kollázsok színfoltjai, vagy pöttyözései, vonalazásai tarkítják az írott, nyomatott szavakat. Szóval valahogy apám holisztikus művészetszemlélete mintha azon alapulna, hogy nagyon esztétikusan, lényeglátóan jelentéseket, üzenettöredékeket toljon az arcunkba. Már az 1990-es években írt verseiben érezte, hogy néha még egy e-mailnyi terjedelem is sok lesz és csak messenger töredékekkel kommunikálunk majd egymással. Furcsa, mert egyszerre láthatom korszerűnek és időtlennek, azaz korszerűtlennek ezt a gondolatot. Egyszerre mcluhani és gutenbergi a nyomtatás és a média logikájával az írásbeliség hagyományához kötődni és még jó ösztönökkel belekapni a digitális kultúrába. Ám azért a tiktokig már nem merészkedik el, teszem hozzá félénken. Nem is kell, mert a művészet sohasem csak a jelen puszta lenyomata, a jelen referenciális ábrázolása. Másról szól: apám akár versekben, akár kollázsokban megtalált és gömbölyű kavicsokká csiszolt szavainak mintha még így is több értelme, realizmusa, morális tartalma lenne, mint annak a társadalmi, vagy politikai valóságnak, ami körülvesz minket.
A Feedback és kollapszus című kiállítás Veszprémben, a Szilágyi László Utcagalériában látható a Művészetek Háza rendezésében. Kurátor: Áfrány Gábor.
A kiállítás megnyitása előtt Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója születésnapján köszöntötte Ujj Zsuzsit, a magyar alternatív zenei élet veszprémi származású ikonikus alakját.
A vezető képen apa és fia, Fenyvesi Ottó és Fenyvesi Áron. Fotók: a szerző
