A Művészetek Házában workshop keretében mutatták be a Vár Ucca Műhely folyóirat 93. számát, amelynek képzőművészeti anyagát Medve Zsuzsi Ostastka-rajzaiból válogatták.
Medve Zsuzsi grafikussal Fenyvesi Ottó, a lap főszerkesztője és Kilián László szerkesztő beszélgettek életéről, pályafutásáról és mindenekelőtt Ostástkáról, erről a szuperhősnőről, aki a Balatonalmádiban élő alkotó nagyon groteszk, csodálatos teremtménye. Engem Alfred Jarry Übüjeire emlékeztet leginkább. Egy „ellenhős”, ellen-Vénusz és Antigoné egy személyben, fiction és faction, a képzelet és napjaink valóságának keveréke. Naprakész a hazai hírekből, és a maga sajátos módján azonnal kommentálja is azokat a közösségi médiában. Mégsem karikatúrák ezek a rajzok. Medve Zsuzsi kérdésre válaszolva elmondta, nem tudna megrendelésre karikatúrát készíteni. Az Ostastka-rajzok csak úgy jönnek, kipattannak a képzeletéből reggeli kávé mellett, vagy munka közben a számítógép mellett egy kis helyet szorítva a rajzpapírnak az íróasztalon.

Az Ostastka-tusrajzokon ott van a sajátos prágai humor vízjele, még ha Prágára, az ottani Akadémiára nem is emlékszik túl jó szívvel, az igazából kárpátaljai származású és tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán folytatott szerzőnő. Persze Medve Zsuzsi rajzainak mélyebb és modernebb a felhangja, mint a Menzel-filmeknek például. Sokkal vadabb szertelenséggel gúnyolja a bosszantó hülyeségeket, amiket elé sodor az élet. Valljuk be, ragyogóan mulatságos alkalmakat nyújt a szerzőnek napjaink visszájára fordult jelenségeinek ecsetelése. E kegyetlen karikatúrák egyes groteszk jeleneteiben akár saját magunkra, vagy a közélet, a politikusok köréből vett jelenetekre ismerhetünk. Vad leszek – üzeni tigris képébe bújva. (Kicsit zebrára hajaz ez a tigris.) Egy másik rajzán pénzt zabálnak furcsa figurái. Ebben az a különösen szép, hogy újra nagyon aktuális lett ez a régi munkája.

Ám ne feledjük, Ostastka nőből van, aki kacér és szemérmes, közvetlen és heves, kétségtelenül lángeszű abban, amit gondol, ír és csinál. Hol önhittségtől áradó, hol pesszimista, „énidőre” vágyik, öltözik és vetkőzik, elterül a tűsarkú cipőben, kávézgat csak úgy magában és időnként újrahorgolja önmagát és a kutyáját. Mindeközben nagyon fontosak az egyedi helyesírást követő feliratai, ezektől lesz olyan képregényes az egész.
Különösen jó és hasznos volt a valóságban megnézni az asztalra kirakott sokszor egészen kicsi rajzait humorral teli feliratokkal, címekkel. A szerzőnő most személyesen kommentálta a portrékat és vázlatokat, amiket eddig főként a virtuális világban, a közösségi médiában láttunk tőle. Egyébként megközelíthetetlenek, kivéve a néhány kiállítást, ahol magával ragadott, elképesztett és megrémített ez a furcsa figura, ami nem is egér és nem is ember, de aki egyszer látta, nem feledheti.
Az Ostastka-rajongók, mint a workshopon is kiderült, pont arról ábrándoznak, amiről a szuperhősnő is titkon, hogy jelentkezik majd egy galériás műgyűjtő, aki nem akar többet keresni a képeken, mint az alkotó, és akkor tartósan láthatóvá válnak. Ezt ki is írta a közösségimédia-oldalára. Galériás még nem jelentkezett, de írt neki vagy ötven alkotó, aki úgyszintén erre vágyik. Szóval, happy artists, happy curator! Éljen Ostastka, a rajzok szuperhősnője! Na és éljen a Vár Ucca Műhely!
Vezető képünk: Vad leszek! Medve Zsuzsi grafikus rajzain vad szertelenséggel gúnyolja napjaink jelenségeit. Fotók: a szerző








