Az első hó igazi „fekete pénteket” hozott a Magyar Államvasút számára. A MÁVINFORM Facebook- oldalán csak ma (!) 19:15-ig 41 bejegyzést osztottak meg – a tapasztalt utas pedig képzelheti, hogy hány tartalmazott örömhírt. Sőt a MÁV a legtöbben nem is egy, hanem egy tucat vonat késéséről vagy kimaradásáról írt.
A nyugat-magyarországiak számára a kicsivel egy óra utáni felsővezeték-meghibásodás okozta a végső csapást. Az egész pályaudvar elestét hozta, aminek köszönhetően a Keletiből és a Déliből sem tudtak ezen a vonalon közlekedni a járművek. Gyakorlatilag megbénult a Nyugat-magyarországi vasút, amit Tárnokra menő pótlóbuszokkal próbáltak korrigálni.
A Kelenföldről induló buszokat a délutáni csúcsforgalomban szinte megrohamozták az utasok, tömve indult el mind, akadt, amelyik a kalauzt is elfelejtette magával vinni és olyan is, aminek a sofőrje maga sem tudta, hogy végül hová megy. Egyvalamiben lehettek csak biztosak az utasok, hogy senki sem tud semmi konkrétat.
Másodmagammal bezsúfolódtam egy pótlóbuszba, amiről azt állították a MÁV alkalmazottjai – és online felületei –, hogy megáll Hároson is, ahonnan Pusztaszabolcsra már könnyedén eljuthatunk. A buszon az utasok egymást kérdezgették, hogy hol fog megállni, a buszsofőr pedig csak akkor szólt, hogy a busz Tárnokig nem áll meg, amikor már elhagytuk Hárost.
A Tárnokra szállított több ezer ember mindenféle tájékoztatás és konkrétum nélkül várta, hogy legalább Székesfehérvárig eljusson. Mi fél óra múlva feladtuk, az első „…számú vonat ma nem közlekedik” bejelentés után, látva, hogy több ezren fognak a végre begördülő vonatra felkapaszkodni. Bár akkor még a térkép alapján a közelben sem járt vasúti jármű, a pótlóbuszok folyamatosan zsúfolásig tömve érkeztek Budapestről. És akkor még a csatlakozások várakozási idejéről nem is beszéltünk! Mi úgy döntöttünk, inkább visszautazunk a fővárosba.
Tárnokra, ha minden igaz, azóta már érkezett vonat – ami minden bizonnyal nem bírta elszállítani az összes várakozót. Azonban a MÁVINFORM posztjai alatt rengetegen érdeklődnek afelől, hogy hogyan lehet mégis eljutni Fehérvárra a városból, mert semmilyen tájékoztatás nincs a vasút és a Volán részéről. Feszült, egymást taposó, fázó tömeg ragadt Tárnokon a két vágány közé.
Mi még jól jártunk, mert csak röpke 3 óra ment el az életünkből és bár végül nem jutottunk el sehová, legalább már egy meleg, otthoni szobából írhatok. Viszont beszélgettünk olyanokkal, akik a kora délután Pécsre induló vonatról keveredtek fél hatra Tárnokra. Remélem, hogy még ma hazaérnek, de nem tenném rá a fejem. Láttunk olyan Budapestre visszainduló pótlóbuszt is, ami másodikos korú osztállyal volt tömve, nagyon ideges tanárokkal és türelmetlen, empátia nélküli utasokkal, akik a gyerekek elé próbáltak tolakodni. Ha csak egyet kívánhatok ma, akkor az az, hogy mindenki épségben érjen haza.
Addig is, a vonatra várakozóknak ajánlom, hogy olvasgassák a MÁVINFORM Facebookján található kommenteket. A magyar embernek kitűnő a humora, még ilyen helyzetben is. Többen tanácsolták a MÁV-nak, hogy a nem közlekedő vonatok helyett azokról posztoljanak, amik közlekednek – sokkal kevesebb munka lenne vele. Ahogyan az egyik kommentelő írta: egyszerűbb lenne bejelenteni, hogy a MÁV mára bezárt! Az utasok kimentésére érkező autóktól lassan a teljes ország is bedugul…
Fotók: a szerző
