Van Belgium fővárosában egy nagy, kerek tér, a neve Place de l’Altitude 100, ami azt jelenti, hogy pontosan száz méterrel a tengerszint felett található. Nyolc sugárút ágazik belőle szét, a közepén pedig egy 1935-ben felszentelt hatalmas templom áll csupa vasbetonból, art deco stílusban megálmodva. Szóval az egész úgy ahogy van, különleges.
Pár napja, amikor otthonról itthonra megérkeztünk, azonnal feltűntek a magas faládák a templom körül. Közelebbről megszemlélve, az oldalukra kiragasztott feliratok adtak magyarázatot: Les incroyables comestibles. Nourriture a partager librement. Vagyis: Rendkívüli élelmiszerek. Szabadon felhasználható táplálék. Másnap az „elkövetőket” is sikerült tetten érnem – néhány szimpatikus belga ültetgette szorgosan a ládákba a különböző konyhai és fűszernövényeket.
Snidling, kapor, rozmaring, kakukkfű, sóska, zeller… Mint kiderült, mindannyian a környék lakói, önkéntes polgári kezdeményezésüket a fővárosi környezetvédelmi és energiaügyi hivatal, valamint a városrészi önkormányzat támogatja. A történet lényege, hogy a közösségi fűszerkertekből bárki bármikor leszakíthatja, hazaviheti és felhasználhatja azt a mennyiséget, amire épp szüksége van. Az ötlet csudajó, hisz hányszor megesik velünk, hogy épp csak pár szál friss rozmaring, snidling vagy néhány zellerlevél kellene, de megvesszük a boltban a nagy cserép fűszernövényt, aztán két hét múlva kidobjuk, mert elszáradt, felnyurgult vagy épp elutazunk és nem tudjuk magunkkal cipelni.
(Fotó: A szerző)
Lehet persze azt mondani, hogy egy kicsike otthoni fűszerkertet fenntartani nem nagy ügy, az erkélyen vagy a konyhaablakban is megoldható. Ez így igaz. De a brüsszeli akciónak számomra nem a praktikum az elsődleges üzenete, hanem az, hogy így is lehet közösségi célokat megfogalmazni, közösen megvalósítani és örülni annak, ha minél több embernek sikerül örömet szerezni vele.
