Na, jó! Csak egy percre rápillantok az Instagramra… Hányszor áltatjuk magunkat ezzel, miközben dolgoznunk vagy éppen tanulnunk kéne?! Az igazság pedig megdöbbentően szomorú – általában 23 percet veszítünk el az életünkből minden alkalommal, amikor átkattintunk. És akkor még a túlingerlésről nem is beszéltünk!

Digitális túlingerlés – valódi stressz

Megvan az az érzés, amikor egy „egyszerű” netes kutakodás után úgy érzed magad, mintha valami iszonyatos fáradtság és zavar venne erőt rajtad? Nem véletlen, ugyanis amikor túl sok információt kell egyszerre, rövid időn belül befogadnia, feldolgoznia és szűrnie a szervezetünknek – például 10 megnyitott oldalt egymás mellett – gyakran információs stressznek válunk az áldozataivá. A tünetei gyakorlatilag megegyeznek a hétköznapi értelemben használt stressz tüneteivel.

Habár ezek a tartalmak a legtöbbször vizuálisak vagy audiovizuálisak, mégis egyszerre annyi információt zúdítanak ránk, hogy az felér több személyes találkozás élményével. Agyunknak ki kell szűrnie, mérlegelnie kell melyik információ fontos, melyik nem és egyre gyorsabban, egyre többől, egyre nagyobb figyelemfelkeltő tartalmak és felugró ablakok sokaságából.

Az érzékek túlterhelése szorongáshoz, letörtséghez és zavartsághoz vezethet, ami körömrágásban, rosszullétben, zaklatottságban, fejfájásban és száguldó, soha-véget-nem-érő gondolatok formájában is jelentkezhet. A tünetek természetesen mindenkinél mások. A XXI. század modern társadalmában azonban aligha akadhat, akit még nem ért ez a fajta digitális stressz. Így nem véletlen, hogy ebben a lélekállapotban semmi máshoz nincs kedvünk, mint továbbgörgetni az internetet valamiféle feloldás, vidámság és szórakozás után kutatva.

A tájékozódás gyilkosa

A digitális túlingerlés ráadásul hosszú távú következményekkel is járhat, mint például az étvágytalanság, a döntésképtelenség, sőt a libidóvesztés. Ebben az állapotban hogyan tudnánk normálisan irányítani az életünket?

A WMN-nek nyilatkozó Tauzin Tibor kutató pszichológus rávilágított, hogy a netről érkező információk között rengeteg a felesleges, kiszűrésre váró elem. Ez a folyamatos, kutató állapot pedig gyakorlatilag védtelenebbé tesz bennünket a befolyásolással szemben.

Ám, amikor a mentális megterhelés már túl nagy, vagy azt érezzük, hogy a védekezésünk nem elég hatékony, akkor „az aktív információkeresés helyett teljesen a másoktól érkező információkra hagyatkozunk, ami viszont kiszolgáltatottá és esetlegessé teszi a tájékozódást.”

A Covid-időszakában sokan megismertük, mennyire nehéz is a XXI. században valós, tényeken alapuló híreket találni. Vegyük csak példaként az oltás kérdését, ami a mai napig egy meglehetősen megosztó téma – holott a tudomány a tényeken alapuló objektívitás területe! De a laikus hírolvasók számára ez a tudás szinte kinyerhetetlennek tűnt, sokan hallgattunk helyette a tudományos világban mozgó ismerőseink véleményére. Ám, amikor ezek a nézetek is eltértek egymástól, sőt vérre menő családi viták alakultak ki körülötte, sokan választották a tájékozatlanság fájdalommentességét és szépségét. A kutató pszichológus is rávilágít, hogy amikor a szorongás túl erőssé válik a túl sok – gyakran ellentmondásos – információ következtében, könnyedén alakulhatnak ki hírkerülő csoportok.

Az átkattintás ára

Egészségügyi és mentális oldalától eltekintve, fontos megemlíteni azt is, hogy mennyi időt vesztegetünk el minden átkattintással. A fiatal agy már a korunk digitális tempójához van szokva, körülbelül 3 percenként váltaná a figyelmét, ha nem uralkodna a késztetésein. Ráadásul ez a fókuszváltás sokszor körülbelül 23 percnyi kalandozásába kerül az interneten. Visszatérve a kezdeti feladathoz a munkavégző egyre fáradtabb, kedvetlenebb és eluralkodik rajta a sürgetettség pszichózisa is.

Hát így élünk mi, modern fiatalok! Talán most már jobban érthető, honnan is ered ez a sok frusztráció, zavartság és időhiány.

A vezető kép forrása: Unsplash