Az augusztus 20-ai veszprémi központi ünnepi beszéd Varga Mihály szájából hangzott el. Nem tehetek róla, de engem nem hatott meg a felolvasása, és az övétől teljesen eltérő gondolatok cikáztak a fejemben a szavait hallgatva.
Az alábbi jegyzetben a miniszter mondatai után zárójelben a saját gondolataimat osztom meg portálunk olvasóival.
– A magyar egy szabadságszerető nép – kezdte Varga Mihály. – Az ember a szabadságot csak közösségben tudja megélni.
(„Az élethez nem elég életben lenni” – énekelte két nappal korábban a Gyárkertben Geszti Péter. Igen: az élethez nem csak a minimális életfeltételek kellenek. Az utazás, a színház, a könyv stb. mind-mind szükségesek az emberhez méltó élethez. Ám azon honfitársaink számára, akik minimálbérből, minimális nyugdíjból élnek, akiknek elsősorban a mindennapi betevő beszerzése zakatol a fejében, a szabadság huszadrangúvá válik.)
– A magyarság számára a közösség meghatározó alapérték.
(Lehetne, ha a kormánynak nem a gyűlöletkeltés, a hamis propaganda milliárdokból történő terjesztése, az övétől eltérő vélemények sárba tiprása, a civilek elleni acsarkodás lenne az egyik fő tevékenysége.)
– István királyra, Széchenyire és másokra a közösség iránti elkötelezettségük miatt nézünk fel.
(Rájuk igen, de mostanság hol vannak azok az országvezetők, akiknek a közösség iránti elkötelezettség lenne a fontos?)
– A mai napon a magyar emberek között megvalósuló élő közösséget ünnepeljük.
(Legtöbben inkább az ország kettészakadását tapasztaljuk, a két fél között pedig egyre mélyül az árok.)
– A magyar államalapítás lényege a múlt és a jövő szándékos összekapcsolása.
(Ennek egyik ékes példája az, ami most a budai várban zajlik: az eszement, megalomán, átgondolatlan és irtózatosan drága építkezés, hogy visszaállítsák a Horthy-korszak épületeit.)
– Szent István nyugati mintára, a nyugati államok felé fordulva államot alapított.
(Huh, a nyugatnak kissé hátat fordítottunk…)
– Ünnepeljük a nemzeti függetlenségünket!
(Közben ne felejtsük el, hogy 19 évvel ezelőtt közakarattal csatlakoztunk egy közösséghez, az Európai Unióhoz, vállalva, hogy elfogadjuk a közösségen belüli „játékszabályokat”!)
– Ünnepeljük, hogy Magyarország továbbra is maga alakítja az életét! Magunk hozzuk meg a törvényeinket, és magunk határozzuk meg a magyar létforma kereteit. Ebből ma sem engedünk, és később sem fogunk engedni.
(Például a gránitszilárdságú, tizenkétszer módosított Alaptörvényt, az általában éjfél előtt benyújtott, nem ritkán visszamenőleges hatályú salátatörvényeket, nem szólva a rendeleti kormányzásról.)
– Azt is ünnepeljük, hogy törvényeink, az Alaptörvénnyel kezdődően a közösség érdekét tartják a fókuszpontban a legkisebb közösségtől, a családtól egészen a teljes magyar nemzetig.
(Soroljam? Legutóbb 2008-ban emelték a családi pótlék összegét. A kormány nem hajlandó ratifikálni az Isztambuli Egyezményt. Romokban az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra. Gyerekek tízezrei éheznek. A magánnyugdíjpénztári vagyont pedig elnyelte az államkincstár.)
– Ünnepeljük továbbá a keresztény európai kultúrát és annak alapértékeit!
(Borkai, Szájer, Kaleta – most csak ők jutottak eszembe, mint a keresztény európai kultúra alapértékeinek magyar letéteményesei.)
– A pogány államból lett Magyarország ma a keresztény Európa védőpajzsa, amelyből tőlünk nyugatra sajnos egyre kevesebb van.
(A Fidesz-kormány úgy összemosta az államot az egyházzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló kijelentések ma már egészen természetesnek hangzanak a hallgatóság számára.)
– Van létjogosultsága a nemzetek közösségéről beszélni, de ez a közösség csak saját arculattal rendelkező nemzetek között jöhet létre. Manapság számtalan jelét láthatjuk annak a törekvésnek, ami a történelmi Európából egyfajta Európai Egyesült Államokat, egy szuperhatalmat vagy birodalmat kívánna létrehozni. Mi úgy véljük, hogy ez az elképzelés idegen az európai kultúrától. A szabadság nemzeteként továbbra is független államok szövetségeként képzeljük el Európa jövőjét.
(Az Európai Uniónak Magyarországgal kapcsolatban nem a saját arculat, hanem a jogállami előírások be nem tartása és a hatalmas korrupció ellen van kifogása.)
– A kultúra mindig helyhez kötődik.
(Ezt az unióban sem látják másként. A Színművészeti Egyetemet a magyar kormány verte szét, a független színházaktól, a folyóiratoktól a magyar kormány vette el a támogatást. A magyar könyvpiacot a NER kebelezi be az MCC-n keresztül. A magyar könnyűzene felvirágoztatására a 110 százalékban fideszes Demeter Szilárd kapott felhatalmazást és mérhetetlenül sok pénzt. És ne feledjük a KESMA-birodalomhoz tartozó több mint 400 sajtóterméket!)
Fotó: a szerző
