Levelet kaptunk egy olvasónktól, egy választópolgártól. Írásával lapunk olvasóihoz szól – ahogyan írta – „feltétlenül bízva abban, hogy értő és jó szándékú fogadtatásra talál”. Az országgyűlési választási előkészületek során szerzett tapasztalatait kívánja megosztani a veszpremkukac.hu olvasóival. Levelét változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Címzett/Kedves Olvasó!
Feltétlenül bízva abban, hogy értő és jó szándékú fogadtatásra találok, egy olyan aprónak tűnő, a 2022. évi országgyűlési választási előkészületek során szerzett tapasztalatomat szeretném megosztani, mely a napokban jött szembe családunkkal. Egy szépkorú – szellemileg igen friss és a korát meghazudtoló szinten gondolkodó, de meggyengült fizikumú – családtagunk idősotthonban él egy nagyvárosban, ahol az állandó lakása/lakcíme is van. Különös tekintettel arra, hogy idős kora ellenére a társadalmi környezetre is nyitott és aktív véleményt formáló személyről van szó, természetes volt, hogy a szavazáson való részvétel érdekében mozgóurnát kér.
A választókerületen belüli szavazóköri átjelentkezéssel, illetve a mozgóurna igénylésével összefüggő adminisztrációt a HVB készséges közreműködésével és legjobb tudomásom szerint szabályszerűen elintéztük, a HVB döntését tartalmazó iratot kézhez vettük, majd ezt a tényt az idősotthon egy munkatársa felé tájékoztatás céljából jeleztük. A jelzésünket követően az idősotthonból azzal kerestek meg, hogy „legközelebb ne egyénileg intézzük az ilyen ügyeket, mert ők értenek hozzá, tudják mit kell csinálni…”, amit egyébként nem kérdőjeleztem meg, de ugyanakkor ez valójában nem ellenérv és nem is kizáró ok az egyéni, önálló ügyintézésre.
A beszélgetés kapcsán jeleztem, hogy a HVB mozgóurnával kapcsolatos döntéséről szóló papír alapú dokumentum a családtagunknál lesz a szavazás idején, majd említést tettem arról, hogy egyébként az intézménynél letétbe helyezett személyi igazolványt – gondolom – a szavazás idejére kiadják az érintetteknek. A meglepetés ekkor ért, mert azt a választ kaptam, hogy „a személyi igazolványok az azonosításhoz kellenek, melyet az intézményi munkatárs oda visz a szavazás helyszínére az azonosítás céljából (nála lesz), de nem fogja odaadni” (!) a választópolgárnak.
Elképzelhető, hogy a jelenlegi felfokozott hangulatban túlgondolom az elhangzottakat, de ebben a hozzáállásban több kérdés is rejlik. Így első olvasatra a választópolgár számára talán a leginkább előtérbe kerül – általános, morális kérdésként –, hogy hol az emberi méltóság, a szabad akarat, ha a teljes cselekvőképesség megléte ellenére a személyazonosság igazolását harmadik fél, e tekintetben kívülálló(!) és arra fel nem kért és jogosított közreműködő teszi meg. Illetve – a választás tisztaságával összefüggő kérdésként, hogy efféle körülmények mellett pl. biztosított-e a szavazás befolyástól mentes, szabad gyakorlása és titkossága stb.?! Meggyőződésem, hogy az ilyen előzmények is alátámasztják a választási megfigyelők aktív jelenlétének létjogosultságát, szerepük fontosságát.
Az vezetett a fenti kis epizód közreadására, hogy a figyelem kellő időben ráirányulhasson az ilyen természetű, aprónak tűnő, de a visszaélés lehetőségét esetenként magába rejtő, és utólag nem reparálható helyzetekre.
Tisztelettel és köszönettel áldozatos munkájukért: egy választópolgár
Képünk illusztráció. Fotó: infostart
