Klasszikus olvasmányok hősnőit keltette életre: Vicuska, Szentirmay Katinka, Hitves Zsuzsika, Tóthék Ágikája, Görgey Rozali felejthetetlen megformálója volt Venczel Vera. A hatvanas, hetvenes évek filmjeiből nem hiányozhatott bájos arca, mindig mosolygó nagy, barna szeme. 75 éves volt.
Aligha van magyarul értő személy a világon, akinek az Egri csillagokról azonnal ne jutna eszébe Venczel Vera. A kötelező olvasmányt sokan az abból készült filmből ismerték. Az önzetlen, bátor, a kalandokat keveredő Vicuskát, majd a tigrisként küzdő anyát úgy keltette életre, hogy a nézők közül még a lányok is beleszerettek az általa megformált alakba.
Alkata a naiva szerepkörre predesztinálta, és ezt rendezők ki is használták. Mégis, minden alkalommal képes volt új oldalát mutatnia. Soha nem érezte skatulyának az ártatlan, a jóra törekvő, tiszta teremtések bemutatását, mert nagyszerű tanáraitól a jó példáját látta el.
Heller Ágnes filozófus önképzőköri elnöke volt, Makay Margit Kossuth-díjas színésznő középiskolás korában tanította. Már gimnazistaként filmet forgatott Máriássy Félixszel és Esztergályos Károllyal. Elsőre vették föl a Színművészeti Főiskolára, ahol Pártos Géza volt az osztályfőnöke. Őt zseninek tartották színházi emberként is, de pedagógusként is egyedülálló volt. Tanítványai rajongtak érte. Pártos Géza rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindenkiből a lehető legjobbat, a legigazabbat tudta előhozni. A Madách Színházban dolgozott, és hiába akarta odaszerződtetni Venczel Verát, Várkonyi Zoltán „elvitte” előle. Akkor már túl voltak a Kárpáthy Zoltán és az Egri csillagok forgatásán. Így lett a Szent István körúti társulat tagja, amelyhez haláláig, 53 évig hű maradt.
Anno nemcsak a filmek, de a televízió tette ismertté. A sorozatok révén (A fekete város, Liszt Ferenc élete, Egy óra múlva itt vagyok) az ország kedvence lett. Ezek a művek értékes alkotások voltak, jó néhány nemzetközi fesztiváldíjat kapott külföldön. A legrangosabbat, az Arany Nimfát Monte Carlóban a Móricz Pillangójából készült Hitves Zsuzsikáért.
Noha nem szerepelt bulvárlapok címoldalán, kereskedelmi csatornák reggeli műsoraiban, Venczel Verát mindenhol felismerték. Az állami kultúrpolitikusok nem halmozták el díjakkal, de a kritikusok és a pályatársak elismerték: Páger-, Ruttkai-, Ajtay-, Tolnay Klári-, Bilicsi-, Szepes Mária-emlékdíjat szavaztak neki. Egyszer megkérdeztem, fáj-e, hogy nincs Kossuth-díja. Gondolkodás nélkül válaszolta: a XIII. kerület egyik iskolájában életnagyságú papírszobrát vágták ki a diákok. Az első emeleti lépcsőfordulóban Vicuskát minden nap megsimogatják a gyerekek. Az utcán pedig hangosan ráköszönnek. Remélhet-e ennél többet a pillanat művésze? – kérdezett vissza.
Venczel Vera. Fotó: mult-kor.hu
