Ausztria keresetet fog benyújtani az Európai Bíróságnál a paksi atomerőmű bővítése ellen, megtámadva az Európai Bizottság tavaly őszi döntését, amely a Paks2 projekt állami támogatását jóváhagyta. A hírre Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője egy bécsi sajtótájékoztatón reagált. A képviselő szerint a bírósági döntésig haladéktalanul fel kell függeszteni a bizonytalan kimenetelűvé vált beruházás összes kifizetését.
– Lát reális esélyt rá, hogy ezt a magyar kormány megteszi? – kérdeztem a képviselőt, akivel Brüsszelben, a Carpathia Egyesület farsangi táncházában hozott össze a véletlen.
– A magyar kormány álláspontját már pontosan tudjuk, hiszen hosszas hallgatás után végül kényszeredetten, de reagáltak az osztrák bejelentésre. A beruházás előkészítését ugyanúgy folytatják, mintha semmi se történt volna. Ezzel pedig azt bizonyítják, hogy továbbra is szívesen hazardíroznak az adófizetők pénzével és könnyedén vállalják az ország zsebére azt a kockázatot, hogy amennyiben az Európai Bíróság az eljárás végén a magyar kormány számára kedvezőtlen döntést hoz, mindazt a pénzt, amit addig a projektre elköltenek, gyakorlatilag a lefolyóba öntötték. Csak összehasonlításképpen: amikor nagyon hasonló helyzetben a nagy britanniai Hinkley Point atomerőmű ügye került az Európai Bíróságra, az ottani magánberuházók felfüggesztették a projektet a bírósági eljárás időtartamára, mondván, nem kockáztathatják a befektetők pénzét.
A korrupció kedvezményezettjei
– Abban az ügyben született már döntés?
– Még nem, idén tavaszra várjuk. Sok szempontból érdekes lesz, hiszen Ausztria és Luxemburg ott is egy állami támogatással kapcsolatos bizottsági jóváhagyást támadott meg. A két projekt nem ugyanaz, kicsit mások a feltételek, de úgy gondolom, hogy Paksot illetően fontos következtetéseket lehet majd levonni belőle.
– Mennyi idő alatt futhat le egy ilyen eljárás, és mennyire kötelező érvényű a bíróság esetleges megsemmisítő ítélete?
– Az eljárás időtartama nagyban függ a perben álló felek együttműködési készségétől és persze a bíróság elszántságától is. Nagyon bonyolult kérdésekről van szó, iszonyatos mennyiségű iratanyagot kell feldolgozni. A Hinkley Point ügye idestova három éve folyik, úgy gondolom, másfél-kétéves átfutással Paks esetében is számolhatunk. A bíróság ítélete kötelező érvényű, persze elvben egy tagállam mondhatja azt, hogy nem hajtja végre. Ez azonban nagyon komoly szembehelyezkedést jelent az egész európai intézményrendszerrel. Ilyen esetben a bizottság szankciókkal léphet fel, pénzbüntetéstől kezdve akár a jóval messzebbre vezető intézkedésekig.
– Az Európai Ügyészség tagállamok általi elfogadása tárgyában ön az ősszel írásbeli hozzászólást nyújtott be az Európai Parlamentben. A magyar kormány részéről ebben az ügyben is erős ellenállás mutatkozik. Milyen fejlemények várhatók?
– Az Európai Ügyészséggel a döntéshozók egy olyan intézményt kívántak létrehozni, ami a tagállami hatóságoktól függetlenül képes hatékonyan fellépni a korrupció ellen. Aki követi a magyar ügyészség tevékenységét, pontosan érti, miért van szükség erre. Elsősorban azért, mert maguk a politikai szereplők és az általuk megteremtett politikai környezet adják a korrupció fő hajtóerejét, egyúttal ezek a szereplők kedvezményezettjei is a korrupciónak. Sajnos, valóban vannak tagállamok, például Magyarország és Lengyelország, amelyek nem kívánnak belépni az Európai Ügyészségbe, elutasítják ezt a kezdeményezést. Ezek pont azok a tagállamok, amelyek a legnagyobb kedvezményezettjei az uniós kohéziós politikának. Paradox módon az Európai Ügyészségnek csak azokban az országokban lesz módja vizsgálódni, amelyekben alig van uniós pénzfelhasználás.
Polt Péter mindent rendben talált
– Megvan ennek a maga „magyaros” logikája…
– A magyar kormány nyilvánvalóan azért ódzkodik az Európai Ügyészségtől, mert a NER-en keresztül a hazai intézményrendszert szigorú befolyás alatt tudja tartani, de egy független ügyészség feltárná a visszaéléseket. Csak egy példát hadd mondjak: Tiborcz István és az Elios visszaélései ügyében a magyar ügyészség már folytatott vizsgálatokat, de Polt Péter hivatala semmi kivetnivalót nem talált a kérdéses pályázatokban. Pedig most az OLAF-jelentésből kiderült, hogy súlyos visszaélések történtek. A közbeszerzéseket eleve az Eliosra írták ki, az azokat előkészítő cég tulajdonosa, Hamar Endre pedig Tiborcz István üzlettársa és az Elios résztulajdonosa volt. Gyakorlatilag az egyik cégével előkészítette a pályázatokat, aztán a másik cégével megnyerte. Ráadásul túl is voltak árazva azok a projektek.
– Ha nem fogadja el a kormány az Európai Ügyészség beavatkozási jogát, az patthelyzethez vezet, és minden marad ugyanígy.
– Ezzel kapcsolatban jó néhány javaslat megfogalmazódott már. Egyre gyakrabban merül fel az a gondolat, hogy vajon meddig kell finanszírozni azokat a tagállamokat, amelyek komoly korrupciós mutatókkal rendelkeznek és akadályozzák a korrupcióellenes fellépést, illetve hogy érintetlenül lehet-e hagyni az uniós források kezelési rendszerét. Jelenleg az EU-s támogatásokat alapvetően a magyar kormány osztja el saját hatáskörben, saját maga által ellenőrizve és a saját maga által kijelölt célokra. Ezzel gyakorlatilag szabad kezet kap az uniós pénzek eltérítésére.
– Vagyis akkor mi a megoldás?
– Akár a forrásmegvonás, akár a szorosabb ellenőrzés a forráskezelés fölött. Az előbbi katasztrofális következményekkel járna, hiszen a magyar gazdaság az uniós pénzek nélkül gyakorlatilag működésképtelen. Ha a támogatások elosztását és célba juttatását kiveszi az unió a kormány kezéből, azzal ki lehet küszöbölni a kormányzati korrupciót és meg lehet akadályozni, hogy Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Garancsi István tegyék rá a kezüket a fejlesztési pénzekre. Az Orbán-kormány évek óta folytat unióellenes hecckampányt az unió pénzén öles plakátokon, miközben előszeretettel mutat fel kormányzati eredményként az unió támogatásával megvalósult fejlesztéseket saját politikájának népszerűsítésére. A források kezelésének szigorításával ez a kommunikációs lehetőség is megszűnne számukra.
Független sajtó nélkül nincs demokrácia
– Hangulatkeltés nem csak az unióval, de a független és az ellenzéki sajtóval szemben is folyik. Önnek ezzel kapcsolatban is volt nemrég egy írásbeli hozzászólása.
– Évek óta győzködöm az uniós döntéshozókat arról, hogy a szabad és független sajtó megőrzése elengedhetetlen feltétele annak, hogy demokratikus rendszerek működjenek Európában. Magyarországon, de Lengyelországban, Bulgáriában és Horvátországban is ezzel ellentétes folyamatok zajlanak. Az uniónak felelőssége és fontos feladata volna, hogy megőrizze és megvédje a független, szabad média megmaradt hídfőállásait ezekben a tagállamokban. Ez egyrészt azt jelenti, hogy komoly jogszabályi védelmet kell nyújtani nekik, másrészt pénzügyileg is segíteni kell őket. Az oknyomozó újságírás támogatására benyújtott költségvetési módosító indítványom nyomán úgy néz ki, hogy idén tavasszal kiírhatják az első, évi félmillió eurós pályázatot, de azt szeretném, ha a 2020 utáni költségvetési időszakban az uniós költségvetés állandó tételét képezné a szabad média támogatása. Annál is inkább, mert az orosz propaganda, az orosz álhírek terjedése Európában nagyon komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent. A magyar médiahelyzet ebből a szempontból rendkívül veszélyes, hiszen míg Európa más országaiban a kormányok megpróbálnak fellépni az orosz hírhamisítás ellen, Magyarországon a kormányzati sajtó az egyik legfőbb fogyasztója és terjesztője ezeknek. Mindeközben a független újságírást úgy lehetetlenítik el, hogy az uniós forrásokból ellopott pénzekből a kormányoldal egész egyszerűen felvásárolja a médiát. Ezzel olyan mértékben leszűkítik a nem a tulajdonukban lévő és ellenőrzésük, befolyásuk alatt álló sajtó lehetőségeit, hogy egy idő után az ország jelentős része már nem is tud mást fogyasztani, mint a kormány felől érkező propagandát.
– Nagyon kevés idő van a választásokig. Az emberek jelentős része a kormánymédiából tájékozódik és lelkes, más részük meg, bár elégedetlenkedik, belenyugvó közönnyel már most nyugtázza, hogy úgysem lesz semmi változás, a Fidesz megint nyerni fog.
– Ebbe nem szabad belenyugodni, meg kell győzni az embereket arról, hogy igenis sok minden forog kockán a tavaszi választásokon. Egyúttal persze alternatívát is kell kínálni, amiben bízni tudnak a választók és amiről elhiszik, hogy jobb lesz.
– Épp az alternatívák hiányát érzik sokan.
– Ez lenne most az ellenzék feladata, hogy a legkülönbözőbb terülteken megmutassa, mit tud kínálni a kormánypolitikával szemben. Én a magam eszközeivel az EP-ben is ezen dolgozom, illetve a szakterületeimen igyekszem ellenállni a kormányzati nyomulásnak és megmutatni, milyen más megoldások lehetségesek. Valóban, az ellenzék ezt a házi feladatot még sok területen nem végezte el, de az embereket rá kell ébreszteni, hogy az apátia a helyzet további romlásához vezet. Ha otthon maradnak és a Fidesz kétharmadot szerez a választásokon, még magasabb sebességbe fog kapcsolni a jogállam leépítése és az évek óta folytatott szegényellenes politika. Semmiképpen se szeretném csökkenteni az ellenzéki pártok felelősségét, de a választók felelőssége is óriási. Sok mindent el tudnak érni a szavazatukkal, ha igazán akarják a változást.
