Mikor máskor, mint ezúttal is futás közben fedeztem fel pár klassz dolgot a városban. Majd elmondom azt is legközelebb, miért annyira jó és fontos futni, de az biztos, hogy megfigyelni, meglátni, észrevenni, gondolkodni futás közben lehet a legjobban.
Szóval egy újabb vasárnapi futás alkalmával újabb, nagyon szuper dolgokat fedeztem fel Veszprémben. Két apróság, de milyen fontos apróság.
Az első: a História-kert környékéről indulva a Rézsűs játszótér előtt a hídnál egy hatalmas gesztenyefa áll, rajta egy hintával. Milliószor elmentünk, rollereztünk, futottunk erre a játszótérre jövet-menet, a fa ágára kötözött hinta viszonylag új lehet. Semmi extra, mégis amikor elfutottam mellette egy cuki kiskölyök vigyorgó arcát látva, háttérben a patakkal meg a várral, arra gondoltam: igazán szép missziója egy gesztenyefának, ha kisgyerekek hintáznak rajta. Már csak azért is, mert az agyondizájnolt és kitalált (egyébként szuper) játszóterek mellett végre valami természetes, valami igazi.
Ugyanezen futás alkalmával a vár alatti sétaúton haladva a változatosság kedvéért nem a Laczkó-forrás felé vettem az irányt, hanem a Rovaniemi lépcsőn felfutottam a Gulya-dombra. Viszonylag régen tettem ezt meg, úgyhogy az állatkert melletti murvás úton haladva először csak egy kukának örültem meg. Végre nem kell tovább szorongatnom a használt papírzsepimet, majd kitörő lelkesedéssel fogadtam a kukához tartozó teljes infrastruktúrát is: vécék, ivókút – ami a nagy kánikulában kifejezetten életmentő volt. Szóval, a futók, kirándulók, túrázók, gyerekkel játszótérre igyekvők nevében mondom: hiánypótló volt, nagyon kellett, remélem, vigyáz rá mindenki.
Mondom én, már csak ezért is érdemes futni 😊
Kiss Nikolett
Fotók: a szerző
