Amikor a labdarúgó Bajnokok Ligája első selejtezőjében az izlandi amatőr együttes 3-0-ra lealázta hazai pályán a Ferencvárost, a magyar focikedvelő társadalom lefagyott. Ekkor mondta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a futball ilyen, a focipályán minden megtörténhet.
A Bulgária elleni sorsdöntő meccset újra lefagyás közeli állapot jellemezte. De a hosszabbítás 97. percében az ellenfél játékosa mintaszerű, csúsztatott öngólt fejelve 2–2-re mentette nekünk az összecsapást. Ez a döntetlen Magyarország részvételét jelenti a jövő évi, németországi Európa-bajnokságon. Erre is mondhatná a futballt kiemelten és túlzással kedvelő miniszterelnök, hogy: na ugye, megint és ebben is igaza volt!
A szófiai éjszakában, amikor már úgy tűnt, hogy vasárnap mégis ki-ki meccset kell játszani Montenegro ellen az egyenes továbbjutásért, a kommentátor, Hajdú B. István már azt pedzegette: legjobb csoportharmadikként még egy play-off párostalálkozó sikeres megvívásával is ott lehet a magyar válogatott az EB-n. Akkor még volt legalább 10 perc a mérkőzésből, de ő már kereste a kiutat. Hiszen a legutóbbi két EB-re előbb a norvégokon, utána az izlandiakon kellett túljutni. Most azonban egyből kijutott a nemzeti együttes a kontinens legnagyobb eseményére. Úgy, hogy se a csoportjában, se ebben az évben nem szenvedett vereséget.
Folytassuk a sort még néhány olyan példával, amely igazolja, hogy a futball világában tényleg minden megtörténhet, és még annak az ellenkezője is. A játékvezető kiállított egy bolgár játékost, mert úgy értékelte, hogy felrúgta Botka Endrét. Aztán megnézve a jelenetet, előbb visszavonta a piros lapot és adott egy sárgát a magyar futballistának. A második félidőben úgy ítélt 11-est a hazaiak javára, hogy nem történt szabálytalanság, de a VAR-szobában ülők megnézésre sem méltatták a történteket. Az értékesített büntetővel 2-1-re vezettek a bolgárok. Levegőben lógott a meglepetés.
Egyre idegesebbé, kapkodóbbá vált a magyarok játéka. Marco Rossi kapitány arcára is kiült a félelem, a döbbenet, mert benne volt a pakliban, hogy nincs még meg a továbbjutás, pedig végig vezették csoportjukat Szoboszlai Dominikék. De ekkor jött az életmentő öngól, amely katarzisig fokozta a szurkolói hangulatot. Az itthoni és a határon túli magyarok lelkében is. A futballban minden megtörténhet, és ez most szerencsére így történt. Nincs annál rosszabb, ha a nagy sporteseményeken nincs ott a magyar válogatott. Mert nincs kiért drukkolni olyankor. De most megint ott lesznek, zsinórban harmadszor is.
Most nem is kell azzal foglalkozni és azt számolni, hogy nagyjából ezer milliárd forint fordítódott az utánpótlás-nevelésre tizenhárom év alatt. Az sem számít, hogy ezúttal a külföldön szereplőkkel együtt is mérhetetlen gyengén játszott az együttes. Túléltük Willi Orbán, Sallai Roland és Varga Barnabás hiányát. Megúsztuk, hogy többen meccshiányos állapotban is kezdők lehettek. És igaz volt az is, amit a szövetségi kapitány mondott a végén: tudja, hogy nem látszik az öröm sem az ő, sem az újságírók arcán a mutatott teljesítmény miatt. De a futball istene most úgy döntött, hogy a magyar válogatott érdemelte meg a továbbjutást. Mert mint tudjuk, minden megtörténhet: rosszul játszva is lehet sikert elérni. Még a 97. percben is.
Donát Tamás
Vezető kép forrása: Árvai Károly/Nemzeti Sport
