A demens betegek egy része egész életében nyugodt és kiegyensúlyozott marad – ám nem ritka az sem, hogy valaki időnként dühössé és akár agresszívvé is válik.
Személyes gondoskodást nyújtókként nem könnyű túljutnunk a kezdeti sokkon, szomorúságon, akár haragon. Azonban a megküzdésben sokkal többet segít, ha megpróbáljuk megérteni a beteget és megtalálni a legjobb megoldásokat az adott helyzetre.
Amikor intenzív dühöt él át a demens személy, felemelheti a hangját, dobálhatja a dolgokat, megüthet-megrúghat tárgyakat vagy bennünket, ellökhet dolgokat, sőt akár tettlegességig is fajulhat a helyzet. Néha vannak előjelei ennek a viselkedésnek, ám máskor mintha a semmiből jönne létre.
A düh és agresszió leggyakrabban a demencia középső szakaszaiban szokott kialakulni. Ilyenkor általában más, nehéz viselkedés is társul hozzá: elkóborlás, gyűjtögetés vagy épp kényszeres magatartás.
Számos ok húzódhat meg amögött, hogy valaki miért válik agresszívvé, ám vannak közös pontok, amik gyakran azonosíthatóak ezekben az esetekben. Ezek egy része a betegség sajátossága, míg máskor inkább a társuló érzelmi reakciókkal hozható összefüggésbe.
Az egyik tipikus ok az, hogy a demens beteg nem ismeri meg a környezetében élőket, amitől frusztrálttá válhat, szoronghat, vagy egyenesen félhet is az „idegentől”.
A demenciával olykor a valóság olyan torzulásai járnak együtt, mint a paranoia, tévképzetek vagy hallucinációk, amik szintén agresszív magatartásra adhatnak okot.
Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy demenciával élő szerettünk olyan betegségben szenved, amiben az agyműködése érintett. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem csupán az emlékei és gondolkodása, hanem az érzelmei és viselkedése is megváltoznak. Az érintett agyterületek azt is meghatározzák, milyen jellegű változásokra számíthatunk. Az agresszió például a frontotemporális demenciában sokkal hamarabb szokott megjelenni, mint Alzheimer-kórban. Az agy frontális területei felelnek többek között az impulzusok kontrolljáért és a döntéshozatalért is, ezért az impulzív és gátolatlan magatartás is jellemző tünet a betegségben.
A tudományos vizsgálatok továbbá azt is alátámasztották már, hogy fontos kapcsolat áll fenn a problémás viselkedések és a szegényes táplálkozás, valamint testsúlyvesztés között. A nem megfelelő tápanyagbevitel kihat a hangulatra, az energiaszintre és a gondolkodásra is – az egészséges emberek esetében is. Demenciában ugyanezek a hatások viselkedéses „robbanásokhoz” vezethetnek.
Nem csak az emlékezetet és gondolkodást, de a kommunikációt is érinti a betegség. Ez pedig gyakori félreértések táptalaja lehet. Hiába próbálunk segíteni, ha a demenciával élő szerettünk nem érti szándékainkat és úgy észleli a helyzetet, hogy uralkodunk felette.
Végül pedig azt se feledjük el, hogy személyes gondoskodást nyújtó hozzátartozóként rengeteg terhet cipelünk. Mindez azzal jár, hogy felgyülemlik bennünk a frusztráció, türelmetlenné válunk, esetleg dühösek is leszünk időnként. Még ha nem is kommunikáljuk szerettünk felé, ő akkor is megérzi a feszültséget, majd pedig mindez lecsapódik a viselkedésén.
Épp emiatt elsődleges fontosságú, hogy figyeljük magunkon a túlterhelődés és kiégés jeleit és mielőbb keressünk segítséget a gondoskodás terheinek megosztásában. Nem csupán a saját, hanem szerettünk életminőségének javítása érdekében is.
Forrás: felejtek.hu
Képünk illusztráció
