Most van egy pici időm, írok pár sort.
Egyszerre tartózkodóan és kedvesen fogadtak. A néni 83, a bácsi 92 éves, mindketten kerekesszékesek, ennek ellenére, amit tudnak, önállóan végeznek. Sőt a néni állandóan ki-be ugrál a székből, kétszer volt combcsonttörése plusz angina pectorisos, szóval nagyon kell rá figyelni, a múlt héten is összetörte magát, úgy néz ki a szeme, mint aki szemhéjműtéten esett át. A bácsi igen mosolygós, olyan huncutfajta és persze megakadt a „zwieten” Weltkriegnél, szerintem orosz fogságban is volt, mert állandóan a ruszkikat emlegeti. Tegnap délután szájharmonikázott nekem, eszem a szívét. Csak azt ne akarja, hogy énekeljek.
A fiúk látogatja őket, a közelben lakik, vele voltam bevásárolni tegnap. Ez egy kis falu, nincs itt semmi, de a táj nagyon szép, dimbes-dombos, majd küldök képeket. Alig mertem aludni az éjjel, nehogy valami gond legyen, de szerencsére nem volt, most kezdenek mozgolódni, így mindjárt megyek is. Főzni, mosni, vasalni, ágyat húzni, takarítani kell, a szokásos, meg segítek nekik öltözködni, közlekedni a lakásban. A bácsi féllábú, látszik, hogy már rutinosabb tolókocsis. Idős koruk és betegségük ellenére nem hagyják el magukat. A bácsi tiszta ingben és gyapjúpulóverben jön ebédelni, félóránként fújja magát parfümmel, fésülködik és reszeli a körmét.
Jó körülmények között vagyok, van külön szobám meg fürdőszobám – és van net!
Nagyon hiányzol nekem.
Zsuzsi
