Súlyos következményei lehetnek az Amerika és Irán közötti konfliktusnak Európára nézve is. Sokkolta az olajpiacot a Hormuzi‑szoros forgalmának megbénítása. A magyar benzinkutakon legfeljebb 80‑100 forintos áremelkedés képzelhető el literenként. Az iráni háború lehetséges végkifejletei.
Beütött, amitől mindenki tartott: Irán lezárta a kulcsfontosságú tengeri útvonalat. Az iráni Forradalmi Gárda általános zárlatot rendelt el a Perzsa-öblöt az Indiai-óceánnal összekötő Hormuzi‑szorosban.
Egyelőre irreális az 1000 forintos üzemanyagár vizionálása, amivel a Fidesz riogatja a magyar választókat. Ám amennyiben nem áll helyre a Barátság kőolajvezetéken a szállítás és a Hormuzi‑szoros is blokád alatt marad, akkor szakértők szerint 80‑100 forintos áremelkedés elképzelhető a hazai benzinkutakon, de nem egyszerre, hanem fokozatosan. A forint gyengülése is ebbe az irányba mutat. „Ne rohanják meg a benzinkutakat” – figyelmeztetnek a híradások és a holtankoljunk.hu, ugyanis ez csak rontana a helyzeten és jelentős mennyiséget amúgy sem lehet otthon tárolni. Nagy‑Britanniából pánikvásárlásról érkeznek hírek, különösen hogy az egyik ciprusi katonai bázisukat is találat érte, jobban tartanak a háború következményeitől.
Elképesztő forgatókönyvek
Ki tudja, hogyan alakul/végződik az iráni háború, milyen tartós következményei lesznek a katonai konfliktusnak? Trump elnök kezében a döntés, aki teljesen kiszámíthatatlan. Mindenesetre sokat tanult Putyintól. Az amerikai elnök sem nevezi háborúnak, a szombat reggel Irán ellen indított támadást, hanem különleges katonai műveletnek, akárcsak az orosz elnök az Ukrajna ellenit. Erre nyomós oka van, ugyanis az amerikai kongresszus jóváhagyása nélkül az USA háborút nem indíthat, és – mivel az amerikai kongresszus nyilván nem egyezett volna bele – ezért az elnök azt nem is kérte.
A szombaton reggel nyolc órakor megkezdett közös amerikai-izraeli hadműveletet az első hírek szerint „villámakciónak” tervezték, de Trump elnök ma már arról beszél, hogy van elég fegyverük, akármeddig kitartanak. A teheráni vezetést meglepte a támadás, egy célzott izraeli légicsapásban, az ajatollahhal együtt, 48 iráni katonai és vallási vezetőt gyilkoltak meg egy megbeszélésen.
Senki sem siratja Ali Khamenei ayatollaht, hiszen az egyik leggonoszabb vezetőnek tartották, aki halomra lövette a hidzsáb viselését megtagadó nőket, a középkori törvények ellen tüntetőket, lázadókat. A külföldi hírügynökségek fotói tanúsága szerint Teherán utcáin tömegek ünneplik a likvidálását és a várva várt nagy szabadságot. Nagy kérdés azonban, hogyan lesz ebből az egészből rezsimváltás? Hiszen ott áll készenlétben a kijelölt utódok egész sora, miközben nincs egységes, erős ellenzék Iránban, amely végrehajthatná a hatalomváltást.
A politikai elemzők szerint alig hihető, hogy az amerikai elnököt ebben a beavatkozásban emberjogi célok vezérelnék. Irán nukleáris arzenálját akarják lenullázni? De azt már megtették decemberben. Vagy mégsem sikerült teljesen, ezért most kellett befejezni? Vagy egyszerűen csak Izraelt támogatják? Esetleg Kína számára szándékozzák megnehezíteni az olajbeszerzést?
Jól mérte-e fel a helyzetet Amerika?
Pálinkás József akadémikus Facebook-bejegyzésében arról ír, félő, hogy a rosszabb forgatókönyv fog megvalósulni az Izrael és Amerika által Irán ellen indított háborúban: „Sok elemző úgy látja, hogy az amerikai politikai vezetésnek nincs konkrét terve a háborúval az elnök »megmutatjuk, hogy milyen nagyok vagyunk« attitűdjén túl. Trump ugyanis számos, gyakran egymásnak ellentmondó elképzelést vázolt fel arról, hogyan alakulhatna ki az új kormány Ayatollah Ali Khamenei célzott meggyilkolása után, aki több mint három évtizeden át irányította — inkább persze nyomorgatta — az országot, és fenyegette a régió országait.”
Eszmefuttatásában az akadémikus kitér az áldozatokra és az óriási rombolásra az egész térségben. Az amerikai és izraeli csapások Irán szárazföldi és tengeri területeit sújtják. Irán megtorló drónjai és rakétái viszont a Közel‑Kelet legkülönbözőbb célpontjai felé repültek, az Irán által támogatott terrorista csoportok radikálisabbá, elszántabbakká váltak, Izrael pedig már Libanont is támadja. Az olajbiznisz mellett egyelőre a turizmusnak is befellegzett a térségben.
Az iráni vezetést valahogy el kellett távolítani az ország éléről. Kérdés, hogy az amerikai szolgálatok jól mérték‑e fel, van‑e Iránban olyan politikai erő, amely képes kihasználni a helyzetet, és átvenni az ország irányítását. Ha ezt rosszul mérték fel és az iráni vezetők a népüket – és az iszlám világ egy részét – még inkább az amerikaiak ellen tudják hangolni; ha csupán az iráni fegyverek, a katonai képességek korlátozott volta vethet véget a konfliktusnak, akkor sajnos az iráni háborúban sok áldozatra, mérhetetlen szenvedésekre lehet számítani. Trump öt-hat hetes jóslata – már ha van egyáltalán bármilyen reális alapja – is hosszú időnek tűnik – figyelmeztet a professzor.
A helyzet tehát veszélyes és bizonytalan. Politikai elemzők szerint mindenféle kifejlet lehetséges, elképesztő forgatókönyveket olvasni, többek között, hogy a védekező iráni rezsim meg akarja mutatni, képes megkeseríteni az emberek életét a világ nagy részében.
A nyertes szaúdi trónörökös
Azonban már egy nyertese is van ennek az amerikai-izraeli katonai beavatkozásnak, a szaúd-arábiai hataloméhes koronaherceg, Mohammed Bin Szalmán, aki a Közel‑Kelet vezető szerepére tör. Lépésről lépésre javulnak a pozíciói. Ám amikor tavaly év végén Trump elnöknél járt, a Washington Post nem bírta ki szó nélkül. A szerkesztőség szerint „az elnök elfelejtette a világ leggusztustalanabb politikusai közé tartozó szaúdi trónörökös brutalitását”. Akinek a munkatársát, Dzsamál Hasogdzsit annak idején Szaúd‑Arábia isztambuli konzulátusára csalták, megölték, majd csontfűrésszel feldarabolták, és nyomtalanul eltüntették. Az volt a bűne, hogy leleplezte a rijádi rendszer elnyomó intézkedéseit és képmutató külföldi diplomáciáját.
Vezetőfotó: Majid Saeedi/Getty Images
