A gyanús körülmények között lezuhant magánrepülőgépen a Wagner-vezéren kívül voltak mások is. Például a légiutas-kísérő, akiről szó nem esik a „közszolgálati” rádióban. Holott naponta szajkózzák a Szijjártó-féle „háborúellenes” szlogent: az emberélet az első. Képmutatás és hazugság.
A Kossuth rádió déli krónikájában példás erőfeszítéssel terelik el a hallgató gondolatait az aktuális, égető kérdésekről. Naponta hosszú összeállításban számolnak be a migránshelyzetről. A szabadkai Makkhetes erdőrész közelében élők fáradhatatlanul nyilatkoznak, mennyire félnek ezektől a vademberektől, akik egyelőre egymást ölik, de mindenesetre golyózáporban élnek. Mindez jól beosztott archív hanganyaggal, sortűz hangjával hosszasan megtámogatva. Hogy féljen a magyar!
Említett híradókban refrénnek, ha csak lehet, elismétlik Szijjártó külügyminiszter szavait: „[A kormánynak] a magyarság érdekei és az emberélet az első.” Ehhez képest a lehető legszűkszavúbban adták hírül Prigozsin halálát, ahogy egy putyinista közszolgálathoz illik. Szó nem esett például a személyzet tagjairól, akik a Wagner zsoldoshadsereg vezérével és több tagjával együtt szörnyethaltak az oroszországi Tver régióban lezuhant Embraer Legacy 600-as repülőgépen. Őket is beáldozták. Kérdés, hogy kik?
A horvát médiából tudjuk, a lezuhant repülőgép 39 éves légiutas-kísérője, Krisztina Raszpopova felszállás előtt olyan üzenetet küldött családjának, amelyben a gép körüli „furcsa manipulációra” panaszkodott. A VChK-OGPU távirati csatorna értesülései szerint Raszpopova azt üzente, hogy a gép késik, mert „javítják”.
áldozatai között
Képmutatás és hazugság. A putyinizmus egyik alapvető módszerét már tökélyre vitte a „közszolgálat”. Kovács Zoltán írja a legfrissebb ÉS címlapi jegyzetében Gulyás Gergely „kisebb hajó, nagyobb szerénység” mondatával kapcsolatban, ha majd egyszer tanítják a képmutatás és hazugság mintapéldányait, ez nem hiányozhat a példatárból. Miért? Kovács Zoltán érvelése szerint, ebben a környezetben, ebben a vircsaftban, amelyben a veszélyhelyzetre hivatkozva élünk, nevetséges szerénységet kérni egy embertől, aki tíz év alatt éppen a hatalom támogatásával vált az ország leggazdagabb emberévé.
Egyébként meg lennének itt még néhányan, akiket szintén számon lehetne kérni, de azt se tudjuk, hogy kik. Például a koronavírus-járvány profitőrei, a nagy lélegeztetőgép- és maszkbeszerzés nyertesei. „2020-ban a külügyminisztériumon keresztül több százmilliárd forint ömlött ki az államkasszából, a pénzt lélegeztetőgépek, maszkok és más egészségügyi felszerelések ellenértékeként fizették ki akkor még ismeretlen cégeknek a COVID-járvány elleni védekezés részeként.” Ezek zömét nem használta a magyar egészségügy, egyrészt mert nem feleltek meg a szabványoknak, másrészt mert nem lett volna ekkora szakember-kapacitás a működtetésükhöz. „Máig nem tudható, kik húztak ebből komoly hasznot, hova lett az államháztartásból lélegeztető gépekre átemelt nagy összeg. Többek között azért, mert a dokumentumokat egészen egyszerűen ledarálták”– írja Kovács Zoltán.
Persze, logikus lenne a kérdés, mi köze az államnak a gazdag magyarok pénzszórásához? Ha a francia riviérán verik el a hasznot, verjék. Hát nem? Úgy látszik nem. Talán nem strómanok akkor mégiscsak?
