Lehet-e a művészet válságkezelés? Mit tehetnek a művészek? Mi a felelősségünk a bolygóval, más élőlényekkel szemben? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ az Utolsó helyetti pillanat – radikális válságkezelés címmel két helyszínen, a veszprémi Csikász és a sepsiszentgyörgyi MAGMA galériákban megnyílt kiállítás.
Bolygónk ezer sebből vérzik. Fenntarthatatlan módon élünk, a világ népessége évente háromszor annyi erőforrást használ fel, mint amennyit képes a Föld hulladékként feldolgozni. Még a legjobb szándékú emberek is ártanak valamilyen formában a természetnek, azzal, hogy élünk, gyártunk, táplálkozunk. „Az ember évezredek alatt jelentéktelen állatból a Föld csúcsragadozójává, az ökoszisztéma rémévé küzdötte föl magát” – mondta ki az ítéletet Yuval Noah Harari történész Sapiens című bestsellerében.
Persze, utólag könnyű okosnak lenni, de miközben kialakul, lappangó, megfoghatatlan a klímaválság. Minden információ túl későn érkezik, amikor már megtörtént a baj. Ettől, ha lehet még apokaliptikusabb a hangulat, netalántán már egészen posztapokaliptikus, hiszen valójában már a válság után vagyunk, a posztapokaliptikus jelenben.
Nemes Z. Márió esztéta az Utolsó helyetti pillanat című, egyszerre két helyszínen megrendezett kiállítás megnyitóbeszédében azt kérdezte, mit tehet a művészet ilyen körülmények között? A definíció szerint a válságkezelés elsősorban politikai, igazgatási, környezetvédelmi feladat. A művészet legfeljebb érzékenyíthet és emléket állíthat. Planetáris érzékenyítés, ez egy erős áramlat az irodalomban és a képzőművészetben – taglalta az esztéta. – Ahogy a futurológia és a sci-fi is kínálhat alternatívát a jelen válságával szemben. Ez is felfogható akár mint egyfajta válságkezelés.
A Veszprémben kiállító sepsiszentgyörgyi művészeknek a kiállítás címével összhangban a szorongás és baljóslatú előérzet az ihlető alapélménye: installációik megnyúzott állatbőröket (bundákat), hálók szövevényét, bolygóval lövöldöző, késdobáló embereket mutatnak. Üzeneteket is rejtenek, illetve küldenek ezek az installációk: „Legyen B-terved az önellátás!”, „Legkézenfekvőbb megoldás a fogyasztás visszafogása.”, „30 napos vegán kihívás!”; stb. Daczó Enikő, Koter Vilmos, Ördög-Gyárfás Ágota, Ladan Fahimalavi, Váncsa Domokos, Vetró-Bodoni Barnabás a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér köré szerveződve valóban érzékenyítenek és edukálnak.
Kíváncsi lennék a balatonalmádi-budapesti művészek: Gerhes Gábor, Dezső Tamás, Martin Henrik, Süveges Rita, Farkas Imre kiállítására is, amit Áfrány Gábor kurátor elképzelése szerint a sepsiszentgyörgyiek látnak.
A kiállítások április 14-ig látogathatók.
Vezető képünkön: Nemes Z. Márió esztéta és a sepsiszentgyörgyi művészek az Utolsó helyetti pillanat – radikális válságkezelés című kiállítás megnyitóján. Fotók: a szerző
