A világban évente 23 millió kamiont töltene meg a kidobott ételmaradék. Ezeket egymás mellé állítva a kamionok láncolata hétszer érné körbe a földet. Mindeközben 730 millió ember nem jut a földön elegendő ételhez az ENSZ felmérése szerint. A megtermelt élelmiszerek egyharmada soha nem is jut el a fogyasztókhoz!
A menzák délutáni szemétgyűjtői siralmasan festenek a kukába kerülő ételek miatt, de a nagy áruházak hátsó udvarainak bűze is árulkodik az élelmiszerek pazarlásáról. Az emberek globálisan 930 millió tonna élelmiszert pazarolnak el évente, ezzel az összes 17 százaléka megy pocsékba.
Még az ötvenes évek vidéki házaiban is véteknek számított a kidobott ételmaradék. A fatüzelésű tűzhelyek (a sparheltek) szélén ott állt készenlétben a moslékos fazék, hogy semmi ne menjen veszendőbe. Zöldséghéjak, megmaradt ételek, a zsíros edények első öblítésének leve vártak sorukra, hogy estig minden fölösleget melléjük kotorjanak, alaposan összekeverjenek. Ha híg volt a fazék tartalma, akkor némi kukoricadarát kevertek hozzá, és ezt a moslékot öntötték a malacok vályújába. Az állatok az esti meleg maradéktól híztak a téli vágásokra. Vagyis a körforgás, hogy a maradékokból újra élvezhető étel legyen, tökéletesen működött.
Később a nagyüzemi konyhákról élelmes vállalkozók elvitték a maradékot, így mindenki jól járt. Kevesebb szemét landolt a kukákban, a sertéstartó meg cserében némi édességgel kedveskedett, olykor gálánsan disznótoros kóstolót vitt a dolgozóknak. Az Európai Unió ezt a forgást megtiltotta, így ma a neten terjednek a kreatív megoldások: hogyan lesz a száraz süteménymaradékból némi puding és dió hozzáadásával hamis, de annál finomabb somlói galuska. Vagy a maradék gombapörköltből melegszendvicshez feltét.
Az ENSZ felmérései szerint nem sok sikerrel. A legújabb adatok szerint a háztartásokban átlagosan fejenként 74 kilogrammnyi kidobott ételmaradék végzi a kukában. Az európai pazarlók rangsorát Málta és Görögország vezeti, Magyarország az „előkelő” harmadik helyen áll. Egy szerényebb helyezésre büszkébbek lehetnénk, a fejenkénti 94 kiló nem hangzik túl jól. No meg fölösleges pénzkidobás is és folyamatos környezetszennyezés.
A pszichológusok szerint a magyarosnak mondott vendégszeretet az egyik ok: még mindig kétszer annyi sültet kínál vendégeinek a kedves háziasszony, mint amennyit ők meg tudnak enni. Nehogy már szégyenbe maradjunk, anyjuk! – szoktuk olvasni Móricz novelláiban. Ez bizony máig ható megjegyzés. És történelmi okok állnak a magunknak szánt jóval több élelmiszer vásárlás mögött: aki gyakorta éhezett, az akkor is spájzol (tartalékol), ha arra nincs szükség. Nem csoda, ha a megromlott élelmiszer a kukában végzi. Az életszínvonalunk is meghatározó: minél szegényebb, elesettebb valaki, annál többet költ élelmiszerre. Egyfajta pótlék, kompenzálás az evés…
A szakemberek szerint a gyermekintézményekben kellene kezdeni a változtatást. Ha a kicsik megszeretik az egészséges ételeket, ha megtanulják, hogy csak annyit szednek a tányérjukra, amennyit meg is esznek, már faraghatunk az évi 94 kilóból. Ha pedig tudatosan vásárolunk, előre tervezünk, egyeztetjük családtagjainkkal a menüt, a Föld megvédéséből is kivesszük a részünket.
Kidobott ételmaradék. Fotó: Grenoble Alpes Métropole
