Kíváncsiak arra, hogy mi történt az egészségügyben 2004 óta? Olvasóinknak felidézzük, hogy az intézkedések nyomán hol és miért tart ott az ágazat, ahol. A lényeg: kizsigerelt napszámosok és végtelenül kiszolgáltatott betegek szenvedik meg a szakmaiság hiányát.
Nincs egészségügyi minisztériumunk, az ágazat formálisan az embertelen nevű Emberi Erőforrások Minisztériuma és egy hiteltelenné vált miniszter, gyakorlatilag viszont a belügyminiszter irányítása és felügyelete alatt áll. Egymás ellen fordított, hallgatásra kényszerített, bizonytalanságban tartott, az átgondolatlan rendelkezésekben eligazodni képtelen, kizsigerelt napszámosok és végtelenül kiszolgáltatott betegek szenvedik meg a szakmaiság hiányát.
Az év elején több mint 600 betöltetlen háziorvosi praxis volt Magyarországon. A szűrővizsgálatok akadoznak. A szakorvosi ellátás nehézkes, időpontot kérni szinte lehetetlen. A szakrendelők jó része több hónapos előjegyzéssel dolgozik. A műtéti várólisták reménytelenül hosszúra nyúltak a pandémia idején. A házi betegápolás rendszere nem képes kielégíteni az igényeket. A kórházakban az egyre növekvő adósságállomány mellett eszköz- és műszerhiány van. A műtők és a kórtermek berendezései lepusztultak. A mellékhelyiségek, mosdók állapota sok helyütt megbotránkoztató, a műszaki karbantartásra se pénz, se ember. Miközben milliárdszámra ömlik a pénz az egészségügybe, nincs kézfertőtlenítő, vécépapír, kacsa, branül, ágynemű. Meg orvos, nővér, szakasszisztens, karbantartó, technikus és takarítónő se nagyon. És ez az egész már nagyon régen elkezdődött.
2004
Dr. Frühling János a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia elnökségi tagja, az MTA külső tagja, a Brüsszel–Brabant Tartományi Orvosi Kamara első külföldi származású elnöke és tizennyolc éven át a Brüsszeli Egyetemi Onkológiai Intézet igazgató-főorvosa volt. 2016-ban, 79 éves korában hunyt el. Amikor Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Brüsszelben átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, interjút készítettem vele. Az egyik kérdésre adott válasza ma is időszerű.
– Nemrég eredménytelenül zárult az egészségügy privatizációja ügyében kiírt népszavazás. Mi a véleménye róla?
– Ez tipikus esete volt annak, amikor hozzá nem értő emberek egy nem létező problémából látszólagos létkérdést csinálnak és kikérik róla a szintén hozzá nem értő nemzet véleményét. Ezt nem ezen a szinten és nem így kell eldönteni. A dolognak van egy felszínes és egy mélyebb rétege. Ami a felszínt illeti: privát szektornak lennie kell, de nem kizárólagosan. Az önkormányzati, egyetemi intézményeknek meg kell maradniuk, s a két szektornak kéz a kézben kell a gyógyítást szolgálnia. Ennél súlyosabb gond az, amit 1989 óta az egészségügyből csináltak, pontosabban nem csináltak. Magyarországon, mint minden keleti államban, létezett egy viszonylag jól megszervezett biztosítási háló, ami közép-európai összehasonlításban is megállta a helyét. A szocializmus szószólójának igazán nem nevezhető II. János Pál pápa mondta Vilniusban 1993 végén, hogy még az álszocializmusnak is volt négy alapvető érdeme: a teljes foglalkoztatottság, a nők egyenjogúsítása, az írástudatlanság felszámolása és a szociális biztonság. Amikor mindennek az alépítménye szétesett, akkor ahelyett, hogy egyetlen kardcsapással kettévágták volna a gordiuszi csomót és vállaltak volna három-négy nehéz évet, hogy közben felépítsenek egy alapjaiban új struktúrát, nekiálltak toldozni-foltozni a régit. Még a mai, teljesen széteső és csődközeli helyzetben is megérné mindent leállítani és az alapoktól újrakezdeni.
1945 óta beszélünk a deklarált emberi jogokról, köztük az egészséghez, vagyis a testi, lelki és szociális jóléthez való jogról. Ez a legfontosabb, ide kell először adni a pénzt. Aztán majd meglátjuk, mi marad autópálya-építésre vagy bármi másra. A magyar népesség egyre romló egészségi állapota ezt követeli.
2015
Dr. Rácz Jenővel, a Csolnoky Ferenc kórház főigazgató főorvosával épp hat évvel ezelőtt ültünk le beszélgetni.
– Sem a politika, sem a szakma nem teszi meg, hogy őszintén szembenézzen az egészségügy valós problémáival – fogalmazott határozottan a főigazgató, akinek akkor még nem kellett engedélyt kérnie, hogy szóba állhasson egy újságíróval.
A betegellátás számos gondja közül a kórházak magas számát és a létszámhiányt emelte ki. Tegyük hozzá: a kiszolgáltatott betegek ez utóbbit már akkor is a bőrükön érezték.
– Miközben ma az országban 110 kórház működik, valós szükséglet 80-ra van, finanszírozási fedezet 70-re, a rendelkezésre álló humán erőforrás pedig mindössze 60 intézményben lenne képes magas színvonalú, zavartalan ellátást nyújtani – mondta.
– Kórházakat zárna be? Ebbe csak belebukni lehet, hiszen a lakossági ellenállás előre borítékolható. Nem csoda, ha sem a politika, sem a szakma nem vállalkozik rá.
– Pedig higgye el, nincs annál szörnyűbb, mint amikor valaki bemegy egy intézménybe, azt remélve, hogy ott majd el fogják látni és nem. Könnyen gyilkossá válhat, aki alaptalanul ígér vagy tart fenn megtévesztő látszatot. Ha az embereknek elmagyaráznák, hogy ott is 40–45 állandó státusú munkatárs kell (nővérek, orvosok) például egy szülészet fenntartásához, ahol még a napi egy szülés sem „jön össze”, talán könnyebben megértenék, mire miért van szükség.
2016
Alig több mint egy év múltán a nyugdíjba vonuló főigazgató helyére dr. Dávid Gyula kapott kinevezést. (Kásler Miklós miniszter három évvel később azonnali hatállyal, indoklás nélkül menesztette, pedig azon kevés intézmények egyikét vezette, amelyek adósságfelhalmozás nélkül állták a sarat.) A beiktatását követően még ő is szuverén vezetőként állt portálunk rendelkezésére, és humánerőforrás-krízisről beszélt, ami a betegágy mellett a legnyomasztóbb:
– Ahogyan az országban mindenütt, nálunk is problémát okoz a humánerőforrás-krízis. Évek óta tudunk az orvoshiányról, ami egy nagyon szerteágazó dolog. Számos kormányzati kísérlet zajlik, hogy ezt valamilyen módon mérsékelni lehessen, de az elvándorlást egyelőre nem sikerült megállítani. Az utóbbi években szakdolgozói vonalon is jelentős létszámhiány tapasztalható. Ez részben abból fakad, hogy a képzésből nem kerül ki elegendő ember a nyugdíjba vonulók pótlására.
2021. március
Az egészségügyi dolgozók 96,3 százaléka, több mint 106 ezer szakember választotta az egészségügyi szolgálati jogviszonyba lépést 2021. március 1-jével. Összesen 4062-en döntöttek a kilépés mellett: a 19 269 közalkalmazottként dolgozó orvos közül 842, a 73 400 szakdolgozóból 2543 nem vállalta az új feltételeket. Ezzel párhuzamosan közel 700 új belépő is érkezett a rendszerbe. A betegellátás mindenhol biztosított – közölte az MTI-vel az Országos Kórházi Főigazgatóság.
2021. május
Kollár Lajos, Kásler Miklós tanácsadó testületének elnöke keddig várja az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatvezetőitől, hogy megírják, a területükön hány fekvő- és járóbeteg intézményre, vagyis rendelőre és kórházra van szükség. Erről levelet is küldött az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott kollégium vezetőinek.
2021. június
Az országos aktív ágyszám 2472 ággyal csökken, ezeknek jelentős részét viszont szakápolási és krónikus kapacitássá konvertálják azokon a telephelyeken, amelyeken továbbra is egészségügyi ellátás fog megvalósulni. Az aktív ellátás 6 telephelyen szűnik meg, további egy telephelyen a krónikus ellátás is megszűnik és kerül át a szociális szférához. A műtétes szakmák tekintetében pedig elmondható, hogy azok 13 telephelyen szűnnek meg vagy alakulnak át – idézett több sajtóorgánum is abból a munkaanyagból, amit a Fekvőbeteg-ellátási struktúra átalakításának szempontrendszere 2021 címmel készített el az Országos Kórházi Főigazgatóság.
Orbán Viktor határozottan leszögezte az Országos Kórházi Főigazgatóság napokban kiszivárgott, kórházi átalakításra vonatkozó anyagával kapcsolatban, hogy: csak reformot ne, ez a jelszavam. Semmilyen egészségügyi átalakítás, vagy reform nem lesz. Átszervezésre nincs szükség. Azt hozzátette, hogy vannak munkaanyagok, ezek folyamatosan készülnek, azonban ezek nem kormányzati anyagok. Megerősítette, hogy az OKFŐ kiszivárgott terveiből „nem lesz semmi”, a kormány ilyet nem is tárgyalt, nem is dönthetett róla, így ilyen átalakítás nem lesz.
Június 15-étől ismét felmondhatnak az egészségügyi dolgozók, miután a felmondási tilalomról szóló kormányrendelet hatályát vesztette. A közösségi oldalakon olvasható hírek szerint akár több ezren is tervezik az állami egészségügyből való kilépésüket. A privát egészségügyi szolgáltatók álláshirdetései és a külföldi munkalehetőségek várhatóan sokakat elcsábítanak.
A kizsigerelt napszámosok és a kiszolgáltatott betegek nevében érdeklődnénk: mikor lesz végre normális egészségügyünk?
Márciusban a 73 400 szakdolgozóból 2543 nem vállalta az új feltételeket. Fotók: medicover.hu, nepszava.hu, life.hu, nlc.hu
