A kompetencia, azaz a kompetenciát mérő dolgozatok minden jegye számítana az iskolai átlag kiszámításakor, tehát a felvételik során fontos mérőszám lenne. Hogy a készségek feltérképezése akár általánosban, akár középiskolában nem erre szolgál, az nem zavarja az oktatásügy irányítóit.

A magyar belügyminiszter rendet ígért az általa vezetett oktatásban és az egészségügyben. A rendet szakmája, a rendőri munka felől közelíti meg, de mehetünk kicsit régebbre, eredetileg évekig gépkocsivezető volt, ahol kimutathatóak voltak a kilométerek és a literek. A kimutatások most bekerültek az iskolákba, sőt márciustól egynek még nagyobb súlya lesz. E felől sok kétség nem lehet, noha egy hétig minden magyar állampolgár kifejtheti a véleményét a kompetencia mérőszámainak számításáról. Pintér Sándor okos, még az Európai Parlement sem reklamálhat, volt itt társadalmi véleményezés kerek egy hétig!

A nemzetközi trendekre hivatkoznak a kormányrendeletben, csakhogy ott a kompetencia mérése a hatékonyabb oktatást szolgálja és nem a diákok kirekesztését.

A rendelet-tervezet célja, hogy „növelje a kompetenciamérés jelentőségét a tanulók körében, ösztönözve őket arra, hogy maximális figyelmet és erőfeszítést fordítsanak a teszt kitöltésére”. Vagyis „a mérésen nyújtott teljesítményt emelt szintű osztályzatokkal díjazzák, illetve annak eredménye bele fog számítani a középfokú felvételin elérhető pontszámokba”.

Negyedszázada kezdték el hivatalosan mérni a tanulói kompetenciákat a hatodik, a nyolcadik és a tizenegyedik osztályokban magyarból és matematikából. Jött a rendfelelős Pintér Sándor, aki kötelezővé tette a 4. évfolyamtól fölfelé minden tanulónak, akár hat tárgyból is. Az iskolák nem kevés nehézség árán tudták megszervezni a méréseket, mert annyi számítógéppel és olyan nagy internetes adatsebességgel nem rendelkeztek.

De mi is valójában a kompetencia, az egyik legdivatosabb szó? A Nemzeti alaptanterv meghatározása szerint a kulcskompetenciák azok, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához.

Példának okáért az „anyanyelvi kommunikáció különféle gondolatok, tények, érzések szóbeli és írásbeli formában történő értelmezésének és kifejezésének képessége, valamint a megfelelő módon történő nyelvi érintkezés képessége”. 

Ezt például tavaly a hatodikosoknál négy szöveg olvasása után 40 kattintással mérték. Az értelmezéshez témánként tíz kérdésre négyféle lehetőségből választhattak a diákok, amihez elég volt kikeresni a hívószavakat, de nem kellett végigolvasni, értelmezni a szöveget. A felméréseket a tanárok egyéb teendőik mellett javították, továbbították, a diákok pedig kaptak egy jegyet. A mostani rendelet szerint ez témazárónak minősül, dupla értékkel az átlagszámításban. Ráadásul a tanárok minősítésében is figyelembe veszik, hogy diákjaik miképp teljesítenek a kompetenciaméréseken.

Az „ügyes” tanár megtanítja az ifjaknak a hívószavak keresésének technikáját, máris fizetésemelés a jutalma. A lelkiismeretes segít értelmezni a teljes szöveget, megkeresik az összefüggéseket, elhelyezik az addig tanultak rendszerében, ami a valódi kompetencia, azonban ehhez időre van szüksége a tanulónak, nem a kattintásnyi három másodpercre. Máris lemarad a versenyben. Ha ezzel a minisztérium a gimnáziumi képzést akarja 30 százalék körül csökkenteni, akkor jó úton jár, de ha értelmes polgárokat szeretne, mint amit a Nemzeti Alaptantervben megjelölt, akkor nem feltétlenül.

Vezető kép: Getty images