Olvasónk elektronikus levelet küldött a város polgármesterének, amire nem kapott választ. No, ezzel nem mondott újat. Ezen felmérgelődve azt írja nekünk, hogy talán a buzgó „előolvasók” hajították kukába és el se jutottak hozzá a felvetései. Pedig – mondja –, vannak olyan helyi ügyek, amikre a nép választ vár.
Kérdezte például, miért nem törlik el a parkolási díjat (ez egyébként felmerült a legutóbbi testületi ülésen, de a többség elvetette), vagy legalább azt, hogy egy-két óra időtartamra ingyenes legyen a parkolás. Így azok a nyugdíjasok, akik még autóznak, nem szállnának buszra, hanem kocsival mennének postára, piacra, patikába meg bevásárolni, és gyorsan túlesnének a muszáj feladaton. Ezzel párhuzamosan az idősek óráit is be lehetne vezetni, amikor az üzletek nekik nyitnának ki, a többség pedig lehetőleg alkalmazkodna ehhez.
Akad más kérdés is bőven, elég csak a közösségi oldalak bejegyzéseit figyelni. Megszűnt a készpénzes jegyvásárlás a helyi járatú buszokon, de automaták nincsenek mindenhol, vagy nem üzemelnek, az okostelefonos alkalmazás nem mindenkinek opció – írják sokan. A munkásjáratok továbbra is zsúfoltak. Felmerült, hogy a ritkított menetrend szerint, néha csak pár utassal közlekedő buszokon ingyenessé válhatna a közlekedés. Ennél nagyobb veszteséget is benyeltünk már a V-Busz történetében. Sok embert érdekel, zajlik-e a legforgalmasabb pontokon közterületi fertőtlenítés, elviszik-e a zöldhulladékot, kell-e fennakadásokra készülni a hulladékelszállításban, működik-e a hulladékudvar.
Vannak persze jó hírek is, számtalan segítő felajánlás, alapítványok és önkéntes civilek összefogása, kultúrmissziók karantén idején. Keményen dolgoznak az idősgondozók, a családsegítők, akárcsak az alapellátás napszámosai, de vajon a védőfelszereléssel való ellátottságuk mennyire megnyugtató? Becsülettel és elhivatottan teszik a dolgukat a mentők, a tűzoltók, a rendőrök, a postások, a fuvarozók, a nagy ipari üzemek dolgozói, a pedagógusok, az online üzemmódra átállt hivatali alkalmazottak. Ezeket az információkat is csak innen-onnan, a közösségi média civil szereplőinek jóvoltából lehet begyűjteni – legalábbis Veszprémben.
Jó példát mutat Várpalota fideszes polgármester asszonya arra, hogyan lehet kiválóan használni a közösségi médiát a polgárokkal való párbeszédre. Naponta számos posztot tesz fel a saját oldalára, ha csak a tegnapi napot nézzük: közérdekű hírek, járványügyi „kisokosok”, miniszterelnöki videó, álláshirdetés, a védőnői szolgálat tájékoztatója, pétfürdői tűzoltók, micimackós maradjotthon, Csókay-interjú, meg a helyi tévében elhangzott tájékoztatója arról, mi az aktuális járványügyi helyzet a városban, min dolgozik a hivatal.
Nyilván a mi polgármesterünk sem tétlenkedik. Csak épp nem használja ki a közösségi média lehetőségét a lakosság tájékoztatására, biztonságérzetének erősítésére, az összetartozás élményének megélésére. Nagyon nem! Pedig tudnia kell, hogy az emberek többsége ma a közösségi médiából tájékozódik, ahol a hírek szinte maguktól özönlenek a követésre megjelölt felhasználóktól. Sokaknak eszébe se jut, hogy a polgármesteri hivatal vagy a városi cégek honlapját böngésszék, a városi tévé adásait sem nézi mindenki. A polgármester oldalának viszont 4300, az önkormányzaténak hatezernél is több követője van, mégis – az összefogásra és türelemre intő felhívásokon meg a helyi tévé videólinkjein túl – alig akad rajtuk közérdekű tartalom! Tegnap már hírt adott az országos sajtó a háziorvosi ellátás átszervezéséről. Hogyan engedhető meg, hogy a kórház főorvosának tájékoztatója arról, miként változik a gyermekellátás rendje Veszprémben a járványveszély miatt, az egyik gyermekorvos privát oldalán jön csak szembe véletlenül?
Ébresztő, ez itt a XXI. század!
