Reméljük kellemes várossétákra ösztönözte Önöket karácsonyi kvízünk szobortól szoborig. Közben biztosan előfordultak meglepetések, rácsodálkozások, mert vannak szobrok, amik mellett naponta elmegyünk, mégsem vesszük észre őket.

Vagy ha a szemünk sarkából nap mint nap látjuk is őket, akkor sem nézzük meg alaposabban és nem járunk utána, vajon kinek a keze munkája. De most ebben a karácsonyi kvízben versengve fókuszálhattunk szoborról szoborra, alkotóról alkotóra, mindeközben információkkal gazdagodva, elgondolásokat, szép megoldásokat megfejtve.

A nehezebb feladatokat szinte csak azok tudták megoldani, akik felkerekedtek és lefotózták az alkotásokat, aztán a részleteket kinagyítva rájöttek a megoldásra. Továbbá az is segíthetett, ha az olvasóink jó szakirodalomra bukkantak. Nekem a kedvencem a Szobornék városa című kiadvány, a Séd-könyvek sorozatból az első. Ebben a lapszerkesztő, irodalomkritikus Csuhai István 14 veszprémi szobrot mutat be az ezerkilencszázas évek második feléből. Ő másra fókuszált, de vannak benne a kvízünkkel találkozási pontok.

A Szobornék városa Géczi János sorozatterve alapján, Ladányi István szerkesztésében az 1960-as-1970-es évek magyar szobrászatának a példányait kereste Veszprémben, amelyeken ha mérsékelten is, de megfigyelhető a modernebb szemlélet felé fordulás. Nagyon jó olvasmány a képekkel gazdagon illusztrált kiadvány azért is, mert tudatosítja például azt, hogy milyen hihetetlenül sok alkotás van Veszprém Egyetem városrészében. Bár ez a 2020-ban megjelent könyv már nem kapható, de Csuhai István szoborblogja szabadon megtekinthető, ahol az 1956-1989 közötti szobrokkal foglalkozik, köztük veszprémiekkel is.

Kedves Olvasó, reméljük, kvízünkkel felkeltettük érdeklődését a köztéri szobrok iránt. Sosem késő elkezdeni bejárni a várost a szobrok nyomában! Jut eszembe, az sem lenne érdektelen, ha egyszer erőt vennénk magunkon mi újságírók és megkeresnénk az eltűnt veszprémi szobrokat!

A fotón : Ernő, az őr (Kolodko Mihály alkotása, Tihanyi Kata fotója)