Az Első Magyar Látványtár művészeti galériában (Tapolca-Diszel, Derkovits u. 7.) megnyílt a régóta tervezett Nőábrázolások és ábrázoló nők címet viselő tárlat.
A régóta tervezett Nőábrázolások és ábrázoló nők címet viselő tárlat az alkotóművészet legfontosabb kérdéseinek egyikét vizsgálja: a nők szerepét a vizuális kultúra történetében. A nőkét, akik létrehozói, s egyben (örök) témájául is szolgálnak a különféle műalkotásoknak és használati tárgyaknak. A nők által létrehozott alkotások minden bizonnyal egyidősek a művészet történetével, azonban az elmúlt évszázadok során hosszú folyamat vezetett odáig, hogy a sokáig férfiak által dominált területen a vitathatatlan minőség révén elismerést és megbecsülést nyerjenek. Már a reneszánsz évszázadai során is működtek jelentős női festők, ez azonban ritkaságszámba ment.
Hazánkban a nők ugyan már 1871-től folytathattak művészeti tanulmányokat, de csupán műkedvelőként számoltak velük. A koedukált képzés csak az 1920 és 1932 között lezajlott, Lyka Károly nevével fémjelzett reform alatt indult meg. Ám nőként elismert és sikeres művésszé válni ezután is rendkívül nehéz volt.
Mindezzel párhuzamosan az egyetemes művészet, a tárgykultúra és a reklám legfontosabb témáinak egyike mindig a nő, a nőiség által megtestesített ideák, a női szerepek, valamint a jelentős vallási és történelmi női karakterek. Gondoljunk akár a huszonnégyezer évesre becsült willendorfi Vénuszra vagy M. S. mester Vizitációjára – mely kép a világ legszebb festményeinek egyike –, s ennek megszületésétől a napjainkig tartó hosszú időre, amelyben remekművek tömege jött létre világszerte szép és csúnya, valóságos és képzelt modellekről, akikről hogyan és ki tudja eldönteni, hogy tárgyai-e vagy alanyai a megszületett műnek. Egy ritkán felvetett kérdés a sok közül, amelyet ez az „örökség” föltesz nekünk. A kiállítás remélhetőleg izgalmas, tág körből válogatott anyagával új kérdések forrásául szolgál, s talán válaszok is megfogalmazódnak általa.
A kiállítás anyagát Vörösváry Ákos és Várkonyi Ádám válogatta és rendezte. A kiállítást, első közös munkájukat Gyökér Kinga emlékének ajánlják.
A Nőábrázolások és ábrázoló nők kiállítás részeként nyílt meg Lóránt Zsuzsa szobrászművész kamarakiállítása. A kiállítás anyagát Kálmán Borbála művészettörténész, kurátor válogatta és rendezte.
A kiállítás ideje alatt változatlanul látogatható a Bán Mariann Emlékszoba.
A kiállítóhelyen július 19-én 19 órakor Galkó Balázs Versben bujdosó… című estjére, július 26-án 20 órakor pedig Dresch Mihály és Grencsó István Táj–Képek–Rögtönzések című koncertjére várják az érdeklődőket.
Az Első Magyar Látványtár Alapítvány 1990 tavaszán jött létre, mint Altorjai Sándor (1933–1979) festőművész művészi hagyatékára és Vörösváry Ákos műgyűjteményére épülő művészeti intézmény.
További információk ezen a linken.
A vezető képen Keserü Ilona: Sírkövek 4. (1968–1982) című festménye látható
