A termékenység jelentősége örök. Mars isten madarának ünnepe. Az ebből fakadó férfierő, ami a közösség oltalmazását jelentette, a homályba vész. Mostanság Márton napja az evés-ivás-időjárásjóslás jegyében telik.
Az évszázados éhséggel szokták magyarázni, hogy Magyarországon minden ünnep evés-ivásba fullad. A Márton‑nap is, amely kétségtelenül kitüntetett időpont, kiemelkedő határnap. November 11‑e körül számolták el az éves gazdasági eredményeket: a parasztok megfizették még a hátralévő adókat, a jószágokat őrzők, a tanítók és a papok megkapták évi fizetségüket. A gazdáknak a járandóságok kifizetésén felül egy‑egy szárnyast is adtak. Leginkább, mert nem volt hol tartani őket, miután a tavak mellől a libapásztorok beterelték azokat. Az áldomáshoz újbor dukált akkor is, ha az még nem forrta ki magát. A „nép” meg boldogan dúskált az ételben, már csak azért is, mert másnap kezdődött a karácsony előtti 40 napos böjt.
Mars isten eltűnt az emlékezetből. A papok nem állíthattak pogány példát híveiknek, noha eredetileg Mars a névadó, neki köszönhető az ünnep. Nem a hadak istenének, hanem a termékenységet szimbolizálónak, a betakarítás felelősének, akit az ókorban férfierővel ábrázoltak. A férfierőt pedig a közösséget oltalmazók eszén, bátorságán, ügyességén mérték. Az ő ünnepén szent állatát, a ludat ették, „avis Martis”-t. Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
Nálunk olyannyira elterjedt, hogy versikébe foglalták: „Novemberben, Márton napján / liba gágog, ég a kályhán. / Aki libát nem eszik, / egész évben éhezik.”
Minthogy az időjárás nagymértékben meghatározta a termést, az ételek fogyasztása közben is erről volt szó. Minden eszközt kihasználtak a jósláshoz. A Márton-napi sült liba mellcsontjából például, ha a csont barna volt és rövid, akkor sáros télre, ha pedig hosszú és fehér volt, abból sok hóra következtettek. Ha Márton napján havazott, úgy tartották, kemény tél várható.
Az elszegődött emberek sem maradtak adósak az ajándékkal: nyírfavesszőkből korbácsot fontak, azt adták a gazdáknak – nem minden célzat nélkül. Este viszont végigjárták a falu portáit, hogy bő termést kívánjanak. A ház népének egy-egy korbácsot ajándékoztak, akik aztán a Márton vesszőjével hajtották ki tavasszal az állatokat.
Vezető kép: Vértes Károly. Forrás: fortepan/Morvay Kinga
