A sors üzent még egy utolsót: Budapesten 88 éves korában, október elsején meghalt Elek Judit filmrendező – épp aznap, amikor Párizsban a tiszteletére tartottak díszvetítést, ahol bemutatták a Meddig él az ember? című filmjét.
Olyan alkotótól búcsúzunk, aki életművével azt üzente, „nem szabad feladni. Soha.” Elek Judit próbálta, hosszan küzdött a gyógyulásáért, mint ahogy szabadságáért is tette. Ez utóbbit élete egyik céljának tartotta: „Jó ideig nem foglalkoztam úgynevezett zsidó témájú filmekkel, mert nem vagyok semmilyen gettóba zárható. Hét és fél évesen, a II. világháború alatt megtették, bezártak a budapesti gettóba. Azóta arról szól az életem, hogy engem semmilyen gettóba ne lehessen többé bezárni. Szabad és független ember akartam lenni.”
Az lett, de bőségesen megfizette az árát. Amikor 1956-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola legendás rendező osztályába 18 évesen fölvették csupa „felnőtt férfi közé”, nem gondolta, hogy hiába vizsgázik mindenből jól, nem kap diplomát. Csoporttársai: Szabó István, Rózsa János, Huszárik Zoltán, Kézdi-Kovács Zsolt, Kardos Ferenc, Gyöngyössy Imre, Gábor Pál átvehették az oklevelet, de Elek Juditnak dramaturg diplomát akartak adni, mert az illik egy nőhöz, komoly szakmát nem művelhet. Nem fogadta el az alkut, „kulimunkát” vállalt, a Filmhíradó számára készített ezernél több filmet – közben a gyakorlatban megtapasztalta a filmkészítést. Néhány év múltán, amikor alkotásai már külföldön díjat nyertek, kérte újból a rendező diplomát, mert annak hiányában csökkentették volna filmgyári fizetését.
Amikor a férfiak uralta szakmában 1962-ben Cannes-ban bemutatták a filmjét, nagy nemzetközi sikert aratott. Itthon viszont rásütötték a bélyeget: nem elég optimista, és persze azonnal be is tiltották. Így járt filmjei többségével: nemzetközi fesztiválokon díjeső, a magyar mozikból kimaradtak, mert nem sugalltak elég boldogságot. Filmjeit világszerte vetítették, gyakran váltak tananyaggá miközben Magyarországon a hatalom halogatta a bemutatóit, megrendelt kritikákban lehúzták alkotásait, 10 évig egyáltalán nem készíthetett játékfilmet. A hetvenes évek végén engedték újra a játékfilmezéshez. Ezekben megrendítő erővel nézett szembe a magyar történelem nagy válságaival. A Martinovics-féle összeesküvés tényekkel igazolt változatát 10 év után forgathatta. A Mária nap-ban új szemszögből látható Szendrey Júlia és Petőfi családja. 1989-ben francia együttműködéssel forgatta a Tutajosokat, a tiszaeszlári vérvád peranyagából írt filmet. Jellemző, hogy a világ számos egyetemén történelmi tananyag, itthoni bemutatója után többször halálosan megfenyegették.
Elie Wieselt holokauszttúlélő írót és barátait elkísérte Erdélybe és Auschwitzba, s erről Mondani a mondhatatlant című alkotást komponálta. A dokumentum hitelességű műveket áthatja Elek Judit személyes sorsa, gyermekként gettóba hurcolták. Élete „elárvultságát” ebből eredezteti. Úgy vélte, a sors vezénylete az is, hogy nagyszerű írókkal dolgozhatott. Első filmjének szereplője Mándy Iván volt, később sok forgatókönyvet írtak együtt. A Tutajosok forgatókönyvét Nádas Péterrel írta. Édesapja antikváriumának hatását, a rengeteg gyermekkori olvasást érezte ezekben. Hosszú élete során megtapasztalta, mindig többféle tervvel kell készülni. Amikor nem engedték filmezni, könyveket írt.
Nemzetközi díjai az életműdíjaktól a francia Irodalom és Művészetek Rend lovagi fokozatáig terjed, a Kossuth-díj birtokosa is.
És hogy mennyire aktuálisak alkotásai, arra mi sem jellemzőbb, minthogy szeptemberben Franciaországban adták ki díszdobozban a 17 filmjét tartalmazó teljes munkásságát. A párizsi Cinema Du Réel fesztivál nagy sikerű retrospektívval ünnepli Elek Judit filmrendezőt ezekben a napokban.
Vezető képünkön: Hanák Gábor stúdióvezetővel a XXII. Magyar Filmszemle megnyitóján, amely a Tutajosok díszbemutatójával vette kezdetét 1990-ben. Forrás: MTI Fotó / Friedmann Endre
