Világjárványok, háborúk, a létbizonytalanság jelentősen átalakították a mindennapi életünket. Jelinkó Mónika business coach-csal, vizuális jegyzetelővel többek között erről is beszélgettünk.
Világszerte nagy felmondási hullámokkal reagálnak a munkavállalók a hosszú munkaidő, a kevés szabadnap, a munka-magánélet kiegyensúlyozatlansága miatt. A „burn out”- jelenséget, azaz a munkahelyi kiégést 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is betegségnek minősítette.
– A statisztikák szerint a pandémia alatt mintegy harminc százalékkal nőtt a szakpszichológust felkeresők száma. Pszichológushoz járni ma már szerencsére nem ciki, de mi a helyzet a munkahelyi problémákkal? Coach-hoz járni úri huncutság?
– Ma már elég hétköznapi dolog, hogy valakinek coach-a, pszichológusa vagy más segítője van. Főleg a covid után sokat változtunk. Stresszesek az emberek, felborult az egyensúly, azok a dolgok, amik addig működtek, már nem működnek, új stratégiák, eszközök kellenek, és ha bármilyen szakemberhez fordulsz, az már nagyon jó. Lehet, hogy nem az első ember lesz az, aki segíteni tud, de már elindultál egy úton és tovább tudsz lépni. Ha munkahelyen vagyunk, akkor a HR-esek azok, akikkel lehet erről beszélni és segíthetnek a megfelelő szakember megtalálásában.
– Hogy kerültél kapcsolatba a kiégéssel?
– Korábban én is átestem rajta. Nagyon felborult a munka-magánélet egyensúlya az életemben, fizikai és pszichés tünetekkel. Én végül elköszöntem a munkahelyemről, mert későn kerestem fel szakembert és kértem segítséget. De rengeteget tanultam ebből az időszakból, különösen magamról. Megerősödve, új emberként álltam fel, ennek köszönhetem, hogy coach lettem (különösen ezzel a témával sokan keresnek meg), illetve a vizuális jegyzetelés lépett be az életembe. Úgy érzem, megtaláltam a helyemet a világban, és ennek a nagy változásnak különösen nagy szerepe volt.
– Ha már a burn out-ot említetted, nagyon sok teher van ma egy emberen mentálisan. Mikor tűnjön fel, ha a kiégés fele halad az ember?
– A burn out nem életkorfüggő, gyerekek, fiatalok is kiéghetnek. Nem feltétlenül csak a munkától, magánéletben is lehet. A burn outnak vannak (fizikai, pszichés és mentális) tünetei, de mindenki máshogy éli meg. Elég gyakori a folyamatos fáradtság, kimerültség érzése, csökken a koncentrációkészség, demotiváció, apátia, alvászavar, különböző fizikai tünetek, semmire nincs időnk, nyugtalanok vagyunk.
– Azt javaslom mindenkinek, hogy forduljon szakemberhez, amikor már a megszokott, bevált rutinok nem segítenek, és azt érzi, hogy ezt nem lehet egyedül megoldani. Egy erre specializálódott pszichológus mesélte nemrégiben egy előadáson, hogy fontos mérce, hogy az ember hetente hányszor gondol a felmondására. De nekem például anno meg sem fordult a fejemben, hogy felmondjak… Szóval itt sem lehet általánosítani.
– Te alapvetően szeretted a munkádat, tehát ezzel sincs feltétlenül összefüggésben?
– Nincs. Én tényleg szerettem, bár két-három havonta leültem, hogy „oké, ez így nem lesz jó, mi az, amit változtatni tudok”. Akkor változtattam, de aztán megint visszakerültem a régi rutinba, tartós változást nem tudtam elérni, és azt éreztem, hogy eszköztelen vagyok, és hogy valószínűleg nekem már korábban kellett volna segítséget kérnem, de nem tettem.
– Mi a tapasztalatod, milyen ma Magyarországon általánosságban a cégkultúra?
– A cégkultúrára vonatkozóan nincs egyetemes válasz, nem lehet általánosítani, minden cég más, és más hagyományokat hoz. Egyre gyakrabban lehet hallani, hogy változtattak a munkaadók, egyre fontosabb a „well being”, azaz az emberek jól léte, vannak olyan cégek, ahol happiness, azaz boldogság menedzserek gondoskodnak arról, hogy tényleg jól érezd magad a munkahelyeden.
– Egy-két évtizeddel ezelőtt erről ilyenről még szó nem volt, ma pedig a „munkavállalói jól lét” létező fogalom a humánpolitikában. Hatékonyság szempontjából valóban elengedhetetlen (lenne), hogy jól érezzük magunkat a helyünkön. Hogyan jutottunk el a well being-ig és a happiness menedzserig? Kevés a munkavállaló és meg kell tartani?
– Valóban sokat változott a hozzáállás. A munkáltatók felismerték, hogy ha kollégájuk boldog a munkahelyen, örömmel jár be dolgozni, szereti a munkakörnyezetét, egyensúlyban tudja tartani a munka-magánéletet, érzi, hogy fontos és figyelnek rá, akkor az a munkavállaló lojális lesz a céghez, hosszú távon lehet számítani a minőségi munkájára.
– Mennyire partnerek szerinted abban a vezetők, kollégák, hogy kiégés vagy a közeli helyzetben segítsenek?
– Annyira felgyorsult a világ, annyira leterheltek a munkavállalók és a vezetők is, hogy az elsődleges feladatukra, a célok, számok, eredmények teljesülésére fókuszálnak. És igen, szerintem valóban feladatuk lenne, hogy a munkavállalókra figyeljenek, de sokszor erre nem marad energia. Ettől eltekintve szerintem elsősorban mindenki magáért felelős.
– Ha te nem érzed jól magad, adj hangot neki, gondold át, hogy szerinted hogy lehetne jobb, kérj segítséget átgondolni, eszközöket kapni. Nem mindig a felmondás a jó lépés, mert sokszor még van az az állapot, amin lehet változtatni.
– Egy coach az egyensúlyi állapot fenntartásában is tud segíteni. Mondanál konkrét példákat, mit lehet, mit érdemes csinálni?
– Nincs mindenki számára bevált módszer. Én mindig azt mondom, hogy önmagadat figyeld, neked mire van szükséged. Légzőgyakorlatok segítségével tudjuk oldani a stresszt. De vannak alapdolgok: a megfelelő étkezés, amire hagyj időt is magadnak vagy a mozgás. Ezek nem újdonságok, olyat csinálj, ami neked adott pillanatban jó és növeli a komfortérzetedet.
– Én például, amikor nagyon stresszes voltam, jógázni és meditálni nem tudtam. Ráadásul hibáztattam is magam ezért, hogy „pedig biztos milyen sokat segítene a jóga, hogy jobban legyek”, ami csak arra volt jó, hogy még bűntudat is társuljon mellé. Ehelyett azt választottam, hogy kimentem az erdőbe, a természetbe. A természetben lenni, csak jelen lenni, vagy ha van valakinek háziállata (kutya, macska), az ugyanolyan jó.
– Vagy itt van a hálanapló, ami szintén nagyon hasznos. Minden este írj össze 5-10 dolgot, amiért azon a napon hálás vagy. Nem kell nagy dolgoknak lenni (finomat ettem, jót nevettem a barátaimmal, sétáltam a friss levegőn stb.), de megtanulod értékelni az apónak tűnő pozitív dolgokat is és ez nagy változásokat tud hozni.
– Mozgás, légzés, önmagunkra figyelés – elméletben mind nagyon jól tudjuk. De hogyan tudjuk ezt valóban integrálni a napjainkba?
– Létezik az életkerék-mókuskerék módszer, amelynek a lényege, hogy annyi és olyan súlyú cikkelyre osztod a mókuskereket, ahogy most vagy: munka, párkapcsolat, gyerek, pluszmunka, barátok, szórakozás stb., majd megnézed, lerajzolod, mi az, amit szeretnél. Valószínűleg más arányokkal fognak szerepelni a dolgok, lesznek olyanok, amik újak, és lesznek, amik nem is szerepelnek.
– Lényeg, hogy gondold át tudatosan, mi az, amit szeretnél. Ha tudod, mit szeretnél, akkor a lépéseket kell meghatározni. Mi szükséges ahhoz, hogy több időd, szabadidőd legyen? Mi az, amit szeretek csinálni: művészeti dolgok? Sport? Nekem például az segített, hogy betettem a naptáramba, hogy hetente kétszer futni fogok, a naptáram pedig jelez.
– De ha dolgozol, akkor is be tudod tenni az énidőket. Például tudatosan betervezed az ebédszüneteket. Arra az időpontra nem teszel megbeszélést, azt a 30-40 perc ebédidőt csak magadra és az étkezésedre szánod. Muszáj kikapcsolni, nem lehet 100 százalék koncentrációval végezni a munkát. Vagy például a családdal megbeszéltünk dolgokat, amelyek a rutinunkká váltak.
– Mi minden vasárnap kimegyünk négyen az erdőbe, bármilyen idő van, és ezt tartjuk is. De nagyon sokat segít a támogató szakember, a coach, a pszichológus is. Ezek a szakemberek tudnak segíteni abban, hogy átgondold, számodra mi a legjobb módszer és hogyan tudod megtenni a saját lépéseidet a változás vagy a stabilitás felé.
– Említetted, hogy anno a kiégésed vezetett téged a rajzoláshoz is. Vizuális jegyzetelőként is dolgozol, ez mit jelent pontosan?
– Igen, a művészeti eszközök is nagyon sokat tudnak segíteni. Nekem ez a teljes kikapcsolódást jelenti, ráadásul a coachinghoz is tudom használni. Én nagyon tudok odafigyelni az emberekre, meghallani, amit mondanak és a rajzolás is pont ilyen. Jegyzetelés közben életre keltett egyszerű, figurákkal, színekkel és kevés szöveggel rajzolok meg folyamatokat, teszem színessé és jobban követhetővé, átláthatóvá megbeszélések, konferenciák, tréningek anyagát.
– Aki szakemberhez fordulna: pszichológus, coach – mikor, kihez érdemes?
– A pszichológus lelki támogatást tud nyújtani nehéz időszakban, segít gyászt vagy traumát feldolgozni. A coach a jelenre és a jövőre fókuszál, megoldásközpontú, pozitív érzetekre épít. Segít eszközöket találni a saját céljaid eléréséhez. Úgy is le lehet írni a coachingot, mint a tangót. Követem a lépéseidet, együtt mozgok veled.
Szerző: Kiss Nikolett
